Mi értelme van így élni?

20 évesen még korai aggódnod, Te!

Én 30 évesen kezdek bele egy új szakma tanulásába.

Midnek kellene lenni 20 évesen?

Ha rosszul érzed magad az egyetemen, menj át egy olyan iskolába, ami érdekel. 20 évesen, hacsak nem akarsz műkorcsolya-világbajnok lenni, nem késtél le semmiről, kezdj el nyugodtan sportolni.

Ha az a gondod, hogy nem küzdöttél meg semmiért és szeretnél, akkor kezdj el küzdeni, szerintem az első, amit le kellene küzdened, az te magad vagy. Siránkozás helyett állj a sarkadra és élj olyan életet, amilyet szeretnél, sulival, sporttal és barátokkal. Az első kettőben rátalálhatsz a harmadikra is.

Semmit sem csinálsz. Ha nem dolgoztál meg azért, hogy legyen valami a kezedben, akkor ne is siránkozz, hogy nincsen. Csak az sírhat, aki mindent megtett, mégsem vezettek sehová az erőfeszítései.

Munka van, csak gondolom nem tetszik, fiatalok még mindig könnyebben helyezkednek el, mint mondjuk az 50évesek. Aki dolgozni akar, az talál munkát: gyárban, raktárakban, műhelyekben.

Ha elkezdtél egy egyetemet és nem tetszik: válts mielőbb. Nekem sem tetszett az első szakom, ezért választottam egy másikat. Ez sem tetszik annyira, de már realizáltam, hogy semmi sem tetszene, diploma viszont kell, úgyhogy maradok, és még mindig nem rossz annyira, mint az első volt. Nem is igazán a hellyel volt a gond, csak a hozzáállásommal: azzal a kudarckerülő hozzáállással, ami miatt nem mertem megpróbálni semmit.

A sporthoz és egyéb dolgokhoz ne úgy állj hozzá, hogy későn kezdted el. Soha nincs késő, ha viszont panaszkodsz ahelyett, hogy belevágnál és mindent beleadnál, még lenne esélyed. Ha valamihez mégis késő: értelmes gondolkodó emberként, akiben racionalitás munkál, lásd be, hogy ez van és ne olyan vágyak vezessenek, amiknek nincs értelmük. Személy szerint zenélni kezdtem el későn, 6-8 éves csodagyerekek persze simán lehagynak, ahogy azok a tizenévesek is, akik sokadik éve tanulják a dolgot. És? Így is élvezem. Gondolom az a problémád, hogy könnyebbnek tűnő dolgokból akarsz megélni, valami jó kis szakma, vagy könnyű sport, - a lényeg, hogy ne legyen megerőltető a munka. Pedig ahhoz, hogy elérj valamit kitartás és erőfeszítések kellenek.

Nem tudom miért kell neked még az, hogy megküzdhess dolgokért. Mindenért meg kellene küzdened, csak nem veszed észre?

Remélem sokáig fogsz élni és szenvedsz, míg rá nem jössz arra, mekkora hülyeséget csinálsz. És akkor elkezdesz jól élni.

"20 évesen nincs semmim, csak egy érettségi a kezemben."

20 évesen mindenkinek max. egy érettségije van.

"Semmilyen munkát nem találok, tanulni nem akarok és az egyetem, amit elkezdtem nagyon nem tetszik."

Keress munkát. 3 eset lehetséges. Vagy találsz olyan helyet, ahol jól keresel, és akkor az megoldja a helyzetedet. Vagy pocsék munkát találsz, és akkor hamar megjön a kedved a tanuláshoz inkább. Vagy nem találsz sehol munkát, és akkor is inkább tanulni akarsz majd, mint munkanélküliskedni.

Az mondjuk érdekes kérdés, hogy miért nincsenek barátaid, az ugyanis pénzbe és tanulásba sem kerül.

Próbálkozz munka keresésével, próbálj barátkozni (ha egyáltalán nem megy, menj pszichológushoz).