Pánikbeteg vagyok, hogyan gyógyulhatnék meg?

a pszichológus, pszichiáter ingyenes ha van beutalód.

Menj pszichológushoz, ő nem ír fel semmit. (nem tudom miért kell ezzel pszichiáterhez küldeni, hacsak nincsenek súlyos fiziológiai tüneteid)

A gyógyulás csakis rajtad múlik. Én voltam így mint Te most. Eljártam a dilidokihoz is rendszeresen, nyugibogyókat is beszedtem, mondjuk harmadát mint amennyit a doki előírt..:) (nem akartam hozzászokni) Aztán jöttek a gyógyteák, nyugtató teák stb. Fejben kell akarni a gyógyulást, én amikor láttam ott a folyosón azt a sok „tényleg beteg" embert rájöttem én nem tartozhatok közéjük én meggyógyulok mihamarabb.

Szabad megkérdeznem betegségednek a kialakulásához volt valami előzménye oka? Fel a fejjel! Van remény...

Kedves kérdező!

Te vagy az a fajta beteg, aki nem hiszi el, hogy neki gyógyszert kell szednie, hogy meggyógyuljon. És mennél később kezdi el, annál erősebbet. Isten megáldjon.

En is panikbetegseggel kuzdok mar jo par eve.Nem merek elmenni sehova sem magamba, nappal meg kiserettel is igen nehezen. Sotetedes utan szivesebben mozdulok ki, de lassan itt a tavasz/nyar es sotet mar csak 9ora utan lesz.

Az a baj hogy nem is tudom mar mi a bajom. Erzekeny vagyok a fenyre ez az epilepsziam miatt van es szerintem e miatt alakult ki a panikbetegsegm is mar ha az van. Most nem dolgozom, pedig szivesen tennem, de igy nem tudok neki vagni. Itthon mondhatni nyugodt vagyok, nem panikolok es megsem erzem magam jol. Nem tudom mar kihez forduljak, mit is mondjak az orvosnak. El vagyok keseredve, mert szeretnenk kulon koltozni a parommal, de ha nem fogok birni dolgozni, ha nem birok elmenni egyedul sehova sem akkor hogy merjek bele vagni?!

Sziasztok,

mindenki más, ezért mindenki másként reagál, én jelenleg is szedek SSRI-t, de mellette mindenen próbálok változtatni amit eddig rosszul csináltam az életemben, mert ez az alapja minden lelki problémámnak, valami kisiklott, rossz irányba haladt ,erre reagálunk pánikkal, depresszióval és egyéb nyavajákkal. Azt mondani ,hogy a gyógyszer úgy ahogy van rossz, felelőtlenség a szenvedő társainkra nézve, mert nem rossz ,de csak önmagában tényleg elégtelen: jó terápiával, ön magunk megismerésével, testmozgással , vallással/hittel párosulva segít hamarabb kimászni a sötétségből. Ez persze csak egy vélemény de tapasztalatból mondom, nálam eddig működött.

Hát én őszintén szólva nem tudom milyen beteg vagyok, viszont vannak a pánikoláshoz hasonló fura tüneteim. Nem járok dokihoz, sőt nyugtatót sem szedek.

Talán a legnehezebb utat választottam: egyedül vitaminokat veszek be (néha ez is segít, úgy gondolom, nem arra van szükség, hogy elkábítsam azt ami a fejemben van, hanem megerősítsem, hogy ne legyen gyenge).

A másik dolog: próbálom megváltoztatni a világnézetemet. Az utóbbi másfél évben egyre többet foglalkoztam a buddhizmussal. Persze a többi személyiségfejlesztő könyv is sokat segített.

Tehát szerintem egy kemény akarat és egészséges életmód. :) Próbáld meg elkerülni azt, hogy árts saját magadnak.