fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Nárcisztikus személyiségzavarr...

Nárcisztikus személyiségzavarral küzdök. Ezt ismertem fel, miután mindent tönkretettem magam körül. Járok pszichológushoz, megkezdtünk egy terápiát. Mit gondoltok, mennyi idő kimászni ebből? A terápia biztosan segít?

Figyelt kérdés
2012. febr. 27. 07:53
1 2 ❯
 1/15 anonim ***** válasza:
A terápia magától nem segit, csak neked ad lehetöséget illetve módszert arra, hogy TE segits magadon.
2012. febr. 27. 08:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 A kérdező kommentje:
Aha, ebben igazad van. Végülis valóban butakérdés, hogy mennyi idő, hiszen saját magamon múlik, hogy ki tudok-e mászni belőle, és ha igen mennyi idő alatt. Nagyon eltökélt vagyok, mert már látom, hogyha nem változtatok pokol lesz az életem. Csak nagyon érdekelne, hogy mégis mennyi idő ezen változtatni, vagy hogy fog ez kinézni.
2012. febr. 27. 08:21
 3/15 anonim ***** válasza:

Személyiségzavarok kezelése hosszú folyamat, türelmesnek kell lenni.


Fontos a probléma (f)elismerése és a kooperáció a terapeutával. A narcisztikusoknál ez rendszerint hiányzik, ezért is nehéz kezelni őket. Mivel nálad megvan, jobbak az esélyeid az átlagnál.

2012. febr. 27. 18:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 anonim ***** válasza:

Ezt te diagnosztizáltad magadon, vagy a pszichológus?! Nagyon nem mindegy!

Ugyanis a nárcisztikus személyiségzavar nagyon ritkán jár csak önmagában.


Egyébként van egy jó hírem: a súlyos nárcisztikusok sohasem jutnak el odáig, hogy ezt beismerjék magukról, vagy egy fórumra leírják.

Ha van betegségbelátásod, az már nagyon jó jel. Kitartó munkával, egyéni és csoportos terápiákkal pár év a gyógyulás, ha valóban erről van szó. Minden személyiségzavar nagyon korai sérülésből fakad, ezért nehéz korrigálni. De persze nem lehetetlen! A lényeg rajtad múlik! Sok sikert!

2012. febr. 28. 09:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 A kérdező kommentje:

Én ismertem fel, részint azért, mert ez szóról szóra igaz: "Az érzelmilegelhanyagolt gyerek felnőtt korában gyakran nem képes igazi intim, kölcsönös bizalmon és egymás elfogadásán alapuló szeretet kapcsolatra. Természetesen kialakíthat látszatra ilyet, de valójában mégsem mer bízni a másikban. Eredendő bizonytalanságérzete miatt nem mer számolni azzal a lehetőséggel, hogy

érzelmeit nem viszonozzák, nem meri kitenni magát a frusztráció veszélyének, csak önmagában bízik, gyámoltalanságérzetét úgy próbálja meg enyhíteni, hogy a másik felett hatalmat, kontrollt igyekszik szerezni. Ez a nárcisztikus ember alapképlete.

Egészséges pszichéjű ember képes tartósan is nélkülözni, ha nem talál elfogadásra, méltánylásra, viszont-törődésre. De ha véletlenül találkozik valakivel, akitől mindezt megkaphatja, elemi erővel törhet föl benne az igény a kölcsönösségre, a valódi, felnőtt társkapcsolatra. Szinte törvényszerű, hogy ekkor elkezd kihátrálni az addig is sok frusztrációt okozó kapcsolatból. Aztán bevallja, hogy mást szeret, és közli, hogy el akar menni. Párját villámcsapásként éri a közlés, annak sincs tudatában (sokszor később sem látja be), hogy neki ebben mekkora szerepe van. Az a biztonságérzése is elvész, amelyet a másik kontrollálása, rövid pórázon tartása még adhatott. Ez az a becsapottság érzés, ami ismerős a gyerekkorából, aminek a sebeit még mindig hordozza és éppen attól szenvedi el, akinek a segítségével gyógyítani akarta a szeretetéhségét."


Aztán ennek mentén utánaolvastam a nárcisztikusságnak, és az szinte teljesen stimmel. Említettem a pszichológusnak, hogy nekem ez így beakadt, mert legalábbis gyanús, nem cáfolta, de nem is erősített meg benne, hiszen ez csak a harmadik alkalom volt, hogy nála jártam.

Most nagyon mélyre kerültem a saját hülyeségem miatt, gyakorlatilag a kukába dobtam mindent, ami fontos volt :(

2012. febr. 28. 10:21
 6/15 anonim ***** válasza:

"Én ismertem fel"


Más dolog olvasgatni az interneten és ezt-azt jellemzőnek találni magadra, meg más a diagnózis. Nárcisztikusokra nem jellemző, hogy úgy érzik, baj van a személyiségükkel. Ha pedig orvos diagnosztizálja őket, rendszerint nem fogadják el a diagnózist.


A beidézett szöveg nagyon szép, csak az vele a baj, hogy egy nárcisztikus valószínűleg nem érti, és valószínűleg nem mondja rá, hogy "aha! ez vagyok én".

2012. febr. 28. 11:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/15 A kérdező kommentje:
Jó, ebben is igazad van, diagnózisra majd jut az, akinek ez a dolga. De ettől még a tény tény, hogy ástam magamnak az ostoba hozzáállásommal egy jó mély gödröt, és pofára estem bele akkorát, mint az ólajtó. És most beledoglök a fájdalomba. És szeretném tudni, hogy kb. mennyi idő (és ugye ebből adódóan pénz) lesz az, mire megtalálom magam, és végre képes leszek egy igazi felnőtt kapcsolatra. Most azt érzem soha. Eljátszottam az esélyemet, mindent tönkre tettem, és iszonyat mélyrepülésben vagyok.
2012. febr. 28. 12:14
 8/15 anonim ***** válasza:

"ástam magamnak az ostoba hozzáállásommal egy jó mély gödröt, és pofára estem bele akkorát, mint az ólajtó."


Ez bárkivel előfodulhat, és persze okozhatja személyiségzavar is.


Mondjuk ha a narcisztikussal ez történik, akkor nem így fogja elmesélni a történetet, hanem arról fog írni, hogy de hülye a világ, hogy nem ismeri fel, hogy neki volt igaza.


A terápia sikere meg sok mindentől függ, pl. attól is, hogy a páciens felismeri-e, hogy problémája van, és ellenáll-e a kezelésnek. Nálad ilyen természetű akadály szerencsére nem áll fenn.

2012. febr. 28. 14:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 A kérdező kommentje:
Hát nézd, konkrétan csak magammal foglalkoztam, nulla empátiával, követeltem, ordítottam, hogy én többet, jobbat érdemlek, ha dícsért meg sem hallottam, ha a kedvemben járt megkérdőjeleztem az őszinteségét, konkrétan kicsináltam magam mellett az embert akit szeretek, és miután minden önbecsülését elvettem, még számon is kértem rajta, hogy nincs önbecsülése. Az első egy-két hétben még meg voltam róla győződve, hogy ő egy görény. Csak aztán bevillant, hogy egyszer már jártam így, és felülvizsgáltam, hogy hátha életemben egyszer én csinálok valamit rosszul, és nem idióta mindenki rajtam kívül a világon. És be kellett látnom, hogy de. Én csinálom nagyon rosszul. Ugyanúgy nem foglalkozom a családdal sem, a barátokkal sem, a köszönöm és a bocsánat szavak hiányoznak a szótáramból. De bárhogy is nevezzük a problémát, a kérdésem az, hogy mennyi idő, míg másképp tudok hozzáállni a környezetemhez, különös tekintettel a szeretteimre.
2012. febr. 28. 14:41
 10/15 anonim ***** válasza:
Tanultam pszichológiát, meg sajna magam is jártam már jó mélyen, tehát némi tapasztalattal szólnék a dolgodhoz. Egy nárcisztikus is mint bármilyen más pszichés beteg is felismerheti, hogy gond van vele, sőt azt is megértheti magába nézve, hogy mi a problémája. Nem értem miért hadakoztok ellene hogy ő ezt nem tudhatja. Igen is tudhatja, mert látta mi történik meg újra vele és levonta a következményeket. Szóval szerintem a legeslegfontosabb lépést megtetted a gyógyulás felé. Felismerted hogy problémád van, és eldöntötted hogy megszabadulsz tőle. Szerintem ilyen hozzáállással igen is nagyon sok esélyed van a mielőbbi gyógyulásra. Biztos vagyok benne, hogy segít a terápia, hisz akarod hogy segítsen és biztos együtt működsz majd a terapeutával. Sok sikert, és boldogságot az új életedben! 37/nő
2012. febr. 28. 15:28
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Egészség főkategória kérdései »
Egészség - Mentális egészség kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!