Elfajult szociális fóbia/megfelelési kényszert hogy kezelik?

Kedves kérdező!

Ha kiskorodban megütötted a térdedet, anyu adott rá egy puszit, és annyi elég is volt. Ha nem hagytad a kis sebet békében, hanem kikapartad a koszos körmöddel, akkor elkerültél sebészhez, aki kipucolta, bekötötte, visszarendelt ellenőrzésre. Ha ez sem volt neked elég, és még koszos tűvel bökögetted magadat, akkor kellett kapjál gyógyszert is, hogy az elfertőződött véredet megtisztítsák.

Hogy ezt miért írom le neked?

Mert ugyanez a bajod az agyaddal is. A kezdeti kis félelmet, családi viszályt nem orvosolták, elmérgedt. Egyre jobban beborította az egedet. Mára már az agyad kémiája is megváltozott, ettől a nyűgtől. Nos, erre kell a gyógyszer, hogy ez rendbe jöjjön neked, hogy a többi tudjon magától gyógyulni. Ha hagyod. A gyógyszer nem büntetés. A későbbi gyógyulás előfeltétele.

Kedves 84%-os. Nem vagyok gyógyszerügynök. De tudod már az ősember is kereste a gyógynövényeket, hogy ne kelljen levágni a lábát. Vagyis a gyógyszer nem mai találmány. De neked ne legyen rá szükséged. Amekkora marha vagy.

Kedves kérdező!

Az időben, és megfelelő gyógyszerrel végrehajtott terápia ideje alatt nem lehet rászokni a gyógyszerre. Kivételek persze vannak. Ha érdekel, írok róluk is.

Egy borszívóügynök.

A gyógyszer:

Szerintem meg olyan, mint ha lenne egy agydaganatos emberke, aki az egészből csak annyit venne észre, hogy fáj a feje, ezért beszedne sok-sok fájdalomcsillapítót, így jobban érezné magát és nem foglalkozna tovább a dologgal, majd mikor rájönne, hogy csak tüneti kezelés kevés, már késő lenne.

Persze, kell az a fájdalomcsillapító is, hogy ki lehessen bírni, amíg kioperálják a fejéből, ami nem oda való.

egy virágnyelvtanár :)

de sokszor fejfájással jár, de nem ez a lényeg :D [link]

én sem azt akartam mondani, hogy nem kell gyógyszer, de úgy tűnik nem fogalmaztam érthhetően :) még gyakorolnom kell :P

kell gyógyszer is, de önmagában kevés, legalábbis nekem az volt, sok évig szedtem úgy, hogy semmi változás nem történt, aztán szerencsére a szüleim és az orvosom is rájöttek, hogy amíg nem változtatok gyökeresen az életmódomon, addig nem lesz jobb, de természetesen nem /csak/ önerőből ...

Kedves virágnyelvtanár!

A gyógyszer önmagában nem elég. Az csak arra kell, hogy az elb@szott agyi kémiát helyrehozza. A gyógyszer mellé kell az un. elkerülő életmód is, ami által elkerülöd az ismételt behatást. Bármilyen furcsa, ennek a megvalósítása nehezebb lehet, mint maga a gyógyszeres kezelés. Adott az életmód, adottak a rokonok. Nincs másik lakás, ahova elbujtatnál. Ha gyereked van, azt el kell látnod. Ha iszik az apád, férjed, fiad, továbbra is fog. És még ezen túlmenően kell egy jó rokon is, aki megfelelően támogat. Szól, hogy be kell venned a gyógyszert, megkérdezi hogy telt a napod, stb. És ha minden összevág, hajlandó voltál elmenni pszichiáterhez, akitől jó gyógyszert kaptál, amit be is szedtél, és tőled tellhetőleg ki tudsz térni az ismételt bántások elől, van egy jó társad, akivel megérted magad, akkor számíthatsz rá, hogy cca 3 hónap múlva jó irányú változást fogsz magadon tapasztalni. Ás akkor jön a buktató: sokan azt hiszik, hogy már meg is gyógyultak, és erővel leteszik a gyógyszert. És fél éven belül visszaesnek. És kezdődik elölről az egész. Csak akkor már erősebb gyógyszer kell. Így húzódik aztán éveken keresztül a betegség. Pedig csak kb még 3 hónapot kellett volna szedni a gyógyszert.

Előző válaszoló, ha lenne szíves, mutatna nekem egy olyan oldalt, amin le van írva, hogy milyen kémiai változások mennek végbe az agyban a mentális betegségek miatt.

Mert én csak ilyen oldalakat találok:

[link]