Sokat züllöttem régen és mindig eszembe jutnak a dolgaim, félek, hogy rám van írva, milyen voltam, meg hogy újrakezdem. Hogy felejthetném el a múltam?

Én nem bántam meg egy bulit sem az egyetemi időszakomból. Pont mostanában gondolkodtam el azon, hogy azt bánnám, ha nem vettem volna részt pár igazi "durvabuliban", de azt nagyon. Nekem is voltam képszakadásos bulijaim, iszonyatos ébredésekkel és másnapokkal, de mára csak röhögök rajtuk és szép emlékek. Csávóztam, buliztam, vedeltem gátlástalanul, hol a koliban, hol albérletben, hol egyetemi kocsmában, szakos bulikban. Mai napig szoktam bulizni, de az ilyen szintű bulikra már semmi igényem, tisztességes, értelmiségi polgár lett belőlem, nyelvszakos tanárnő vagyok. Kezeld ezt te is a helyén, ne legyen miatta bűntudatod.:)

26 N

Fogadd el a múltad. Az is te vagy, ahogy a jelenlegi éned is. Személyiséged egész életed során fejlődik, magából építkezik - vedd úgy, "szintet léptél". :)

Ha égető hiányt érzel a bulik iránt, szerintem nyugodtan járj el, megtanultad már a határaidat.

Nekem is voltak durvább dolgaim, s egy ideje nincs is annyira igényem a vadulásra. Van ez így.

21N