Képtelen feldolgozni az őket ért traumákat?

Egyik ismerősöm túl naiv. 19 éves f., és akárhányszor naivan segít valakin és megszopja, képtelen feldolgozni és egy új személyiséget kreál magának... azzal megint segíteni akar (de érzi, hogy meg fogja szívni), megszívja és nyavalyog, hogy milyen gonoszak az emberek, rájött, hogy felesleges segíteni, stb.

Ha pedig beszólnak neki és egy nehezebb szöveget olvas mondjuk/érzelmi megterhelés alatt áll, például írnak egy emberről valamit és felismeri önmagát az írottban, akkor megzavarodik a kis lelke és valahogy kiütközik az egész rajta. Például itt, ír egy újabb kérdést, mintha ezzel vágna vissza a másiknak (aki észre sem veszi ezeket, csak az ő beteg lelke látja). Odaírja, hogy 24/n meg ilyenek... mintha bárkinek is számítana, vagy elhinnék az emberek.

Baromi fárasztó a gyerek, felfogóképessége egy baromfiéval vetekszik, hiába mondanak neki bármit.

Vészesen keresi a megértő kis társaságot, mindig kell mellé valaki, akitől megerősítést kap a kis lelke. Nagyon fontos neki, mit gondolnak róla a többiek, konkrétan meg is kért rá nemegyszer, hogy szóljak neki, ha bármi van... nagyon elvont.

Szóval látjátok... hiszékeny, naiv gyerek és felfogóképessége sem az igazi. Nem bírja feldolgozni az őt ért sérelmeket, szó nélkül hagyni, legyinteni egyet a dolgokra. Mint valami lelkibeteg sérült, mindig nagy hévvel reagálja le azokat. 1 villamosra is képtelen egyedül felszállni, megfájdul a beteg lelke. Iszonyatosan elvont a gyerek, mintha nem is ezen a bolygón lenne, vagy nem tudom.

Nekem fontos, mert nem szeretném, hogy kórházba kerüljön később, vagy valami más, komolyabb dolog történjen. Szeretnék rajta segíteni, de fogalmam sincs, hogy tudnék. Ti mit tennétek, hogyan próbálnátok visszahozni a világba, és egy racionális gondolkodású embert faragni belőle? Ti hogy segítenétek neki?