Ki tud megoldást? Vagy orvosi segítség? Nagyon gáz?

Nővérem mesélte,aki 10 évvel idősebb nálam,hogy 5 éves koromban mindig bebújtam anyám szoknyája alá,és ott zokogtam,mert mindig volt valami bajom.Anyám ezt megunta és onnantól fogva állandóan vert,szivatott mindenben,és szinte utált még 15-16 koromban is.Ebből kifolyólag nem túl jó idegrendszerrel kezdtem az életemet.17 évsen megismerkedtem egy 15 éves lánnyal,és egymásba szerettünk,egymás szüzességét vettük el.Már akkor fura volt,hogy túlságosan szerettem,valószínűleg Ő adta az első igazi szeretetet az életemben,ami számomra nagyon mély érzést okozott.Szinte függtem tőle,mintha az Ő szoknyája alá is be akartam volna bújni.8 hónapig jártunk,ez 1986-ban volt,vége lett,elmúlt.

Mit ad élet,13 hónapja összejöttünk megint,azonnal indult a szerelem,csak az a baj hogy most 43 évesen ugyanez a helyzet,sőt még rosszabb,mert a 25év alatt sokminden kellemetlenségen keresztül mentem,és mégrosszabbak az idegeim.Megint függök tőle,istentelenül imádom,már a testmelegétől is felizgulok.2 hete külön élünk,másik kerületben(Bp.),főleg a neki2,nekem1 gyerek már sokan voltunk 5-en egy lakásban.Át szokott jönni hétvégén.Betegesen hiányzik,minden gondolatom nála jár,aludni,dolgozni is alig tudok.Mástól visszahallottam,hogy sok belőlem ,az agyonszeretésemből,féltékenységemből,stb.Nem mentünk szét,de félek,hogy elhagy,és összeomlok.

Kéne segítség,orvos? vagy mi legyen?Csak ennél a lány/nőnél van ez.Kezeltetni akarom magam,mert megbolondulok.Mitől van ez?Az elveszítés félelme?