Szerintetek anyukám depressziós?

Ezek egyértelműen a depresszió jelei, ha valaki tartósan nem tudja kontrollálni az érzelmeit, csak a saját világfájdalmában van elmerülve és észre sem veszi, hogy tönkreteszi a körülötte élő őt szerető embereket.

Az ilyen ember csak kiszívja az életerőt, örömet másokból.

A barátja ezek szerint ki tudja zökkenteni, talán ő rábeszélhetné arra, hogy kérjen orvosi segítséget.

Egész biztos szorong a problémái miatt, és depressziós, de ez nem gyógyul meg magától.Gondolom a lottó ötösre nem sok a kilátás, így meg kell oldani a jelenlegi helyzetet. Vagy mindenkit elmar maga mellől és végleg egyedül marad. Ezt kéne vele megértetni. Lehet vele kedvesnek lenni, türelmesnek, de csak egy bizonyos pontig, mert egy hisztis gyerek viselkedését veszi fel, ha meglátja, megteheti veled. Nem irigyellek, rémálom lehet egy olyan anya aki a saját gyerekét teszi tönkre, és nem azon van, hogy elfogadja a segítséget.Sok sikert!

Ajjajj...:( Nálam is hasonló dolgok zajlottak le, igaz nem ilyen körülmények közt, még csak 18 voltam, és először volt komolyabb kapcsolatom. Fél éven keresztül csak kiabálni tudtunk egymással. Úgy érezte elveszített engem, én is lázadtam. Aztán történt egy törés (hosszú lenne itt elmesélni, a lényeg: nagyon komoly volt, haláleset is, betegség is, és had ne soroljam...), és ez a törés után ismét átölelt, és szeretgetett, és nem kiabáltunk egymásra. Szerintem nem depressziós, csupán hiányzik neki a gyermeke, a mindene...

Meg nem tudom hány éves az édesanyád, de olyan 50 körülire saccolom. Klimax is közrejátszhat. Mégha depressziós is, talán csak enyhébb formája. Próbáljatok beiktatni sűrűbb látogatásokat, én már nem tudok ajánlani...:( fogadd el, és hallgasd meg, ezt tudod érte tenni. Egyenlőre. Vagy ketten üljetek le egyszer, és beszélgessetek el bizonyos dolgokról, hogy értse meg, fogja fel a helyzetet, hogy külön családban vagy, és szükséged van rá, mint édesanyára, nem pedig mint egy félelemre, akitől rettegsz, mert egy jó szót sem kapsz tőle. Fájdalmas, nem könnyű, de nálam segített.

Ülj le, és beszélj vele személyesen...:( Nézz a szemébe, és magyarázd el, hogy neked külön életed van, külön családod, és ezzel a viselkedésével elsodródtok egymástól. :( sajnos nem tudok mást ajénlani.

Sanszos, hogy a gyógykezelésbe egyáltalán nem menne bele...:(

Az a baj, hogy ennyi idő után ő már annyira benne van a gödörben, hogy már neki ez a viselkedés vált megszokottá, normálissá. Hidd el, ha most pénzhez jutna, akkor sem változtatna a rossz reakcióin, akkor is mindig kötekedne, elégedetlenkedne. Ne rád akarjon akaszkodni, álljon össze a barátjával,vagy költözzön rokonhoz, barátnőhöz, ha magányos, vagy járjon neki való klubokba. Sok művházban van ilyen korosztálynak program.

De ezekre mind csak akkor lesz képes, ha gyógyszerek és egy szakember helyreállítja az életét és rávilágít a hibáira. A depresszió az egy hormon csökkenése miatt van, ezt beláthatja. Ha alacsony a cukra, akkor gondolom eszik, vagy ha alacsony a vérnyomása, iszik egy kávét.

De mondd el neki, hogyhgy nem kezd magával valamit, végleg egyedül marad.

Te pedig a családod érdekében minél kevesebbet érintkezz vele, amíg nem látsz hajlandóságot arra, hogy összeszedje magát. Akkor úgy segíts neki, ahogy az orvos javasolja.