Kényszeres gyűjtögető vagy megtartó vagyok, hogy ne ragaszkodjak ennyire mindenemhez?

Ezt a választ más, hasonló kérdésekhez is elküldtem, mert az élet írta:

Iszonyatosan komoly, szinte már az életet veszélyeztető mértékig tud elfajulni a gyűjtögetési mánia. A szegény öreg (és sajnos zizzent) szomszédunk kertjét kétszer ürítette ki az önkormányzat, többször kellett fordulni a billencs Kamaz-okkal, pedig nem is volt olyan hű de nagy terület. Másodjára már az öreget is vitték, szociális otthonba, mert a szemét tetején éjszakázott, életveszélyesen lefogyott, ill. majdnem megfagyott. Önkritika gyanánt pedig itt vagyok és, aki több, mint 20 évig szedett össze lomtalanításokon és szeméttelepeken különféle elektronikai alkatrészeket, mondván, egyszer milyen jó lesz valamire... Ördögi dolog, mert rengeteg "forintosítható" érték is van köztük, használtam is belőlük, de a legjava itt maradt a nyakamon kolonc gyanánt. És az a durva, hogy a mai eszemmel se tudnám megmondani, hogy érdemes-e a régebbi korok tisztességgel megcsinált alkatrészeit, tárgyait összeszedni, tény és való, hogy olyan minőségben már soha nem lehet beszerezni dolgokat. Dobjunk fel egy pénzt, hogy eldöntsük :) .

Ja, és még valami: "gyűjtögetős" lakásba vendéget hívni vagy lehetetlen, vagy pedig erőteljes sikoltófrászt eredményez :D !