Mostmár mindig félni fogok a férfiaktól?

Nagyon nagy szükségem lenne a segítségetekre...

9 éves voltam, amikor a nevelőapám először hozzámért...Először nem tudtam, hogy mit jelent ez pontosan, amit csinált, azt hittem hogy csak valami próbatétel vagy ilyesmi. Aztán azt mondta, hogy ha nem tartom a számat, akkor bántani fogja anyut és az öcsémet. Én persze hallgattam és tűrtem mindent. Évekkel később már olyan szinten ment ez az egész, hogy teljesen elhitte, hogy én is úgy szeretem, mint ő engem...:S Kétszer jelentették fel molesztálás miatt, de senkinek semmi nem volt a kezében, csak az én tagadásom, így mindig megúszta a büntetést. Végig arra várt, hogy betöltsem a 18-at és akkor onnantól már nem eshetett baj...szerinte... Lényegében mindent megtett és nekem is mindent meg kellett tennem...Csak szex nem volt...pettingtől elkezdve orálig minden:S Nagyon szenvedtem, sose mondhattam el senkinek se, mert nagyon féltem tőle... Aztán mielőtt 18 lettem volna, feladtam...Anyuval elköltöztünk és megmondtam a nevelőapámnak, hogy hagyjon békén, mert utálom őt! Ezek után kezdődött minden... Vagyis innentől kezdve érzem egyre jobban. Ha kimegyek az utcára, felszállok a buszra, bemegyek dolgozni, mindig. Minden alkalommal, ha egy férfi a közelembe jön, elkezdek pánikolni. Elkezdek rettegni, remegni, a szívem kiugrik a helyéről és folyamatosan a régi emlékek jönnek fel bennem. Nagyjából már tudom kontrollálni, hogy ne látszódjon ez a külvilág felé, de bennem még akkoris lejátszódik. Ha koncentrálok, valamennyire ki tudom zárni ezeket, de mindez nagyon lefáraszt idegileg és a nap végére teljesen kimetülök. És ez minden férfinál így van. Vagyis egyet kivéve...Van egy munkatársam, aki mellett nyugodt vagyok. Pasi ő is, de ha vele vagyok, nem érzem ezeket a félelmeket és ha vele megyek valahová, még a többi férfi iránti félelmem is elmúlik. Mintha valami burok vagy mi lenne körülötte. Nem vagyok belé szerelmes, és egyikünk se akar a másiktól semmit, de komolyan...csak ez a megnyugtató érzés nagyon jó...Minden egyéb időben félek. És ezért nem is tudok a férfiak felé nyitni. Szeretetre és szerelemre van szükségem, de úgy nem vagyok képes egyik pasival se együttlenni, hogy közben félek tőle... A csókról és a többiről nem is beszélve...:S És már kezd nagyon elegem lenni ebből...:S Már majdnem 2 éve, hogy nem találkoztam a nevelőapámmal, de még mindig félek a férfiaktól. És fogalmam sincs, hogy hogyan tudnám legyőzni ezt a félelmemet...És azt sem tudom felhasználni ebben, hogy attól a bizonyos munkatársamtól nem tartok, mert nem tudom, hogy mi van benne, vagy mi hiányzik belőle, ami miatt ő másmilyen, mint a többi...

És ebben kérném a segítségeteket, hogy hogyan tudnék megszabadulni ezektől az érzésektől, hogy végre már ne a múlt képei lebegjenek előttem, amikor egy férfi közelében vagyok...

Nagyon köszönöm!

Egy 20 éves lány...