Tényleg szükségem lehet pszichológusra?

A pszichológusok is tévedhetnek,de nem lehet itt kimondani egyértelműen ezt a tévedést,ez csak olyan feltételezés,hogy téved a pszichológus.

Ugyanis véleményem szerint voltak,vannak és lesznek is olyan esetek,ahol a gyermek túl hamar felnőtt/felnő,és ez árt neki.Például túl komollyá válhat,vagy hamar beszürkül,belefásul bizonyos dolgokba,főleg az életébe.Az ember a sorsát nehezen,vagy egyáltalán nem tudja szabályozni,kivéve akkor,ha határozott lépéseket tesz.De hogyan várható el egy gyermektől az,hogy határozott lépéseket tegyen,határozott döntéseket hozzon?

Szerintem nincs olyan,hogy valaki tizenX éves tiniként felnő ezekhez a határozott lépésekhez,döntésekhez.Felnőni igazán csak tapasztalatok által lehet.A tapasztalatokhoz meg élni kell,sokat.Sohasem gyűjthetsz össze elég tapasztalatot.Szerintem az emberben mindig marad egy kis gyermeki érzés:néha napján még várja a csodákat,pedig jól tudja,hogy talán csodák nem is léteznek..néha napján várja,hogy felbukkanjon valaki,a tökéletes férfi,vagy nő,aki majd megmenti a szürkeségből.Az utóbbit még felnőtt emberek is hiszik,én meg ezért gyakran kinevetem őket.Tökéletes ember ugyanis nem létezik.

Szerintem neked nincs szükséged pszichológusra azért,mert "korán érő típus" vagy.De ha anyud ezt a lehetőséget felajánlja,akkor lépd meg,és használd ki az adott lehetőséget!

17/L

"vannak barátnőim, akikkel el szoktam járni, de azért egy igaz barátom sincs sajnos."

Az, hogy a barátnőiddel eljársz, jó! De igyekezz igazi barátságokat is kialakítani.

"Korán érő típus vagyok, és ez a pszichológus szerint nem jó."

Nem baj, ha korán érsz, vagy ha a nálad idősebbekkel jól érzed magad. De az már baj, ha csak azért választod a nálad idősebbek társaságát, mert a veled egykorúak társaságában nem érzed jól magad.

A lényeg az, hogy a kor rangot is jelent a beszélgetés során. Akivel hasonló korú vagy, azzal egyenrangú is vagy; vagy legalábbis jobban hasonlítotok egymásra, mint egy felnőttel. A felnőttekkel beszélve egy 15 éves lány egy kicsit mindig alárendelt, passzív, a beszélgetésekben inkább hallgatja a másikat, stb. Egy felnőttet kevésbé mersz elküldeni az anyjába, vagy kinevetni, ha arról van szó. Ha te ezt a kötöttséget jobban szereted, mint ha neked kell beszélned, az arra utalhat, hogy félsz beszélni, félsz a másikkal egyenrangúként viselkedni. Ami persze nem jó.

Egy pszichológussal beszélgetni biztos nem fog megártani, még akkor se, ha semmit se használ. Szóval ezen nem érdemes összeveszni anyáddal. De abban talán igaza van, hogy többet kellene eljárnod a kortársaiddal, és kevesebbet lenni egyedül.

Sok koraérett gyerek elköveti azt a hibát, hogy azt hiszi: a kortársai soha nem is lesznek olyan okosak, mint ő. Pedig ez az állapot a legtöbbször csak néhány évig tart, utána behozzák a lemaradásukat. Szóval ne nézd le a kortársaidat, csak mert te most egy picit érettebb vagy náluk, lehet ez még fordítva is.

Szerintem érdekes lehet elbeszélgetni egy pszichóval, egyszer kipróbálnám. Szerintem csak arra vigyázz, hogy nehogy bebeszéld magadnak ezeket a dolgokat, hogy beteg vagy, gyenge vagy, selejt vagy meg ilyenek, mert akkor el is hiszed és tényleg azzá válsz.

Abszolút nem nézel ki az írásod alapján problémásnak, szerintem ne gondolkozz így!

Mintha az 5 évvel ezelőtti magamat hallanám :)

Én szóról szóra ugyan ilyen voltam, és semmi bajom nem származott belőle. Sőt :) Például sokkal egészségesebbnek érzem magam, mint azok az akkori osztálytársaim, akik már 15-16 évesen inni jártak. A felnőttek társaságában voltak olyan témák, amikhez akkor még nem tudtam hozzászólni igazán a tapasztalat hiányában, de pár év múlva sokat segített, hogy már tudtam, mások kezelték az adott szituációkat. A korosztályomban voltak barátnőim, akikkel a hétköznapi dolgokról nagyon jókat beszélgettünk, de a problémáimat, kérdéseimet mindig az idősebbekkel vitattam meg. Azok a barátaim, akikre mindenben számíthattam, kb 10 évvel idősebbek voltak nálam.

Csak annyit tudok mondani Neked, hogy azok alapján, amit leírtál magadról, semmi bajod sincs, és pszichológusra sem lenne szükséged. De azért figyeld meg, hogy mit mond, tapasztalatnak jó lesz :)

És még egy zárójeles jó tanács, tornáztasd a szemed olvasás közben, nekem a napi 300 oldalaktól gyorsan romlott a szemem.