14 evesen kezdek megbolondulni?

Romokban az eletem. Masfel eve kikoltoztem kulfoldre az anyukammal, azota 24 orabol 16ot egyedul toltok, a maradek idoben pedig alszok. Magamat nevelem.. Ha ehes vagyok akkor magamnak kell foznom, ha beteg vagyok egyedul kell orvoshoz mennem, magamnak kell kivaltani a gyogyszert, magamat kell apolnom. A csaladomat nem erdeklem. Anyukam iszik, en jozanitom mindig, a testverem ut es ugy beszel velem mint egy kutyaval. Edesapam ongyilkos akart lenni de idoben ratalaltak, tul sok gyogyszert vett be es azota M.o.-n el egy korhazban, fel eve nem lattam. Egy baratom sincs akiben megbiznek, senkivel nem tudok beszelgetni es senkire nem tudok tamaszkodni. Volt ilyen szemely, a szerelmem akivel 11 honapig konnyebb volt minden, de a sajat hibam miatt elveszitettem.

Leneznek, mert magyar vagyok es bakancsba jarok meg kotott pulcsikban, boki a csoruket, hogy nem vagyok egy futoszalagon gyartott baba.

Mindig leneztem azokat az embereket, akik vagdostak magukat, mert milyen gyengek.. Mostanra en is ezt teszem, hogy ne bent fajjon, hanem kint. Panikbeteg vagyok 7 eves korom ota, mostanaban napi szinten kinoz es hatassal van a mindennapjaimra, felek elaludni mert allandoan remalmaim vannak.

Alapjaba veve nagyon magamnak valo lany vagyok, mindig is szerettem egyedul lenni, szeretem a kolteszetet es egy epiteszeti cegnel dolgozok diakmunkaskent, vannak celjaim, de most nagyon nehez idoszakon megyek keresztul..Nem tudom, hogy hogyan tudnek felallni. Annyiszor megtettem, es annyira szomoru, hogy alig 15 evesen ezt kell atelnem. Ki ment mar at ezen? Mit tegyek?!