Szociális fóbia kezdete?

Egy éve figyeltem meg magamnál ezt a viselkedést... Nem hinném, hogy kiskoromban alakult volna ki, inkább velem született adottság. Azt megjegyezném, hogy általánosban nem volt egy barátom sem a suliban, sokszor még a legkisebb sértések is porig aláztak, itthon pedig a szüleim nap, mint nap veszekednek.

Talán anyámtól örökölhettem, mert ő is ideges típus, de félek, hogy rosszabb lesz a helyzet.

Kezdetben még csak lakodalmakban, eljegyzéseken, discoban, különböző bulikban éreztem szorongást... Mostanra már a suliban is, ha kilépek az osztályom szociális területéről, akkor érzek egy kis szorongást, mintha arra várnék, hogy "na mikor támadnak már meg, mikor köt már belém egy idegen".

Ma sincs sok barátom... 2-3, de azokkal sem szoktam minden héten kommunikálni. A baj az, hogy egy hónapban kb 30-ból 29 napot a szobám 4 fala között töltök. Edzésekre járok, küzdősportot űzök, de ez nem segít sokban, kimozdulni nem érzek késztetést, és, ha ilyen bulikba megyünk, amit fent is említettem a wc-ig alig merek elmenni...

A telefont sem merem mindig felvenni, ha ismeretlen szám, akkor inkább hagyom, hogy lecsörögjön. Nem tudom, hogy ez micsoda, minden bizonnyal van köze a szociális életemhez, de félek, hogy rosszabb lesz a helyzet, és úgy döntöttem addig cselekszem, amíg nincs késő.

Tehát mihez kezdjek? Pszichológusnál már voltam hasonló témakörrel, ő viszont arra utalt egész végig, hogy ez majd ki fog alakulni. Több embert is megkérdeztem, akik még jártasak a lélektan/szociális élet terén. Sokan azzal vannak, hogy még nem alakult ki a legtöbb kortársam személyisége, ezért nehéz barátot találnom, de, mint mondtam, van egy pár barátom, a suliban 1, de néha úgy érzem, hogy csak kihasznál, szorongok is néha ezért, holott lehet, hogy csak jót akar.