Nem tudok emberek közé menni, romokban az életem. Nem tudok aludni. Nem tudok enni. Egyre rosszabbul érzem magamat. Mit tegyek? 18F

Teljesen kikészítem magamat. Tegnap óta ébren vagyok,le se feküdtem aludni :( Vágyok a társaságra és szeretek emberekkel beszélgetni,de mégse merem elhagyni a házat már jó pár hónapja. :( Pedig igényelném a társaságot és magányosnak érzem magamat. :'( Sokan szeretnek és mindenki kedves és rendes velem. Alapjáraton optimista vagyok és lelkes... Szeretem az embereket. Sokak szerint még helyes is vagyok. De ennek ellenére nem merek ismerkedni élőben emberekkel... :'( Már 3 éve magántanuló vagyok és azért buktam meg gimiben mert még a vizsgára se tudtam bemenni :'( Nem tudom elhagyni a házat :(... Fóbiás félelmem van a régi ismerősöktől és környéktől ahol lakok :'( Jobban érzem magam hogyha messze lehetek, valahol máshol... Még talán arra is van esély hogy ismerkedjek legalább messze valahol. Bár szerintem már ez sem biztos azóta... :'( De eddig legalább amikor messze máshol voltam akkor jól éreztem magamat :( Szeretem az állatokat és a természetet, ezért maximum az erdőben szoktam sétálgatni vagy olvasok... Hatalmasak az elvárásaim magammal szemben, úgy gondolom hogy külsőre, és szellemi teljesítményben mindig tökéletesnek kell lennem. Mindig precízen végzem a munkámat. Ami hozzám fűződik annak perfektnek,egyedinek és igényesnek kell lennie. Nagyon maximalista vagyok. Úgy gondolom hogy testileg,lelkileg,szellemileg tökéletesre kell fejlesztenem magamat. Néha megfordul a fejemben hogy lehet hogy személyiségzavarom van... Azt elfelejtettem mondani hogy 6 éven át voltam elég komoly online szerepjáték függő(Origin World of Warcraft). Napi 15 órákat játszottam evés és tisztálkodás nélkül. Másfél éve vetettem neki véget véglegesen, szakember segítsége nélkül... És még annyit hozzáteszek hogyha negatív élmény ér akkor ritkán alkoholba fojtom a bánatomat. [Szakembert,gyógyszert ne ajánljatok kérlek, mert fölösleges, úgy is elutasítom] Tehát valami alternatív segítségre vágyok :( Mondjuk egy közösség vagy nem tudom :( Annyi a szerencsém hogy szeretnek a szüleim és nagyon intelligensek és segítőkészek :(... De ők is egyre elkeseredettebbek :'(