Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mit lehet tenni önbizalomhiány...

Mit lehet tenni önbizalomhiány ellen?

Figyelt kérdés

7 éves koromtól csúfoltak az iskolában és ráállt az agyam arra, hogy én vagyok a legcsúnyább nőnemű lény az egész világon. Ha kimentem az utcára nem tudtam hova nézzek, hogy senkire ne pillantsak rá, mert az iskolában azt mondták, hogy ha rájuk nézek meghalnak olyan csúnya vagyok. Nem mintha érdekelne, hogy megölöm őket, de nem néztem rájuk és rászoktam arra, hogy senkire nem merek ránézni. Azóta otthagytam az iskolát, de már 4 éve nem igazán mozdultam ki a lakásból, csak évente kb 5x és megmaradt teljesen az, hogy senkire nem merek nézni, pedig nem érdekel a külső, mert tudom, hogy ez iskolai hülyeség, hogy az számít mindenben.

Nem érdekel a saját mentális egészségem, mert meg is érdemlem, hogy rosszul érezzem magam, de olyan testbeszédem van mint egy pszihopatának és olyan nézésem mint egy terroristának, nem tudom mikor hova és hogy nézzek, nem tudok normális testbeszéddel járni és így nem lehet élni. Milyen munkám lesz így ha nem merek emberek közelébe menni, főleg beszélni velük, ingyenélő pedig nem lehetek örökre, sőt már jövőre munkát kell találnom és nem tudom milyen munka az, ahol nem kell emberekkel találkoznom :(

Vissza fogom kapni valaha azt az alap önbizalmat ami pl óvodában volt, amikor még nem hívtak csúnyának, vagy örökre félni fogok az emberektől? Már több mint az életem felében van ilyen emberfóbiám, pedig még csak 17 vagyok, ezért tűnik lehetetlennek.

Tudom hogy ez szánalmas és önsajnáló írás volt, egyébként nem sajnálom magam, de valahogy le kell írni

2014. aug. 10. 09:20

1/6 kkakukkfű válasza:

Ezt hogy érted, hogy nem mozdulsz ki otthonról, csak évente 4x? iskolába se jársz, vagy magántanuló vagy?

2014. aug. 10. 10:33

Hasznos számodra ez a válasz?

2/6 A kérdező kommentje:

Magántanuló, mármint amennyit tanul magában valaki :D

2014. aug. 10. 11:48

3/6 anonim válasza:

Agykontrollt mindenképp javaslom, nekem rohadt sokat segített. Azthiszem le lehett tölteni a könyvet. A másik hogy velem is ugyanez volt általánosban, többször elsírtam magam (pedig fiú vagyok). A lényeg hogy tudd hogy ez a gyerekkori hülyeség miatt van és nem azért mert ronda vagy.

2014. aug. 10. 14:11

Hasznos számodra ez a válasz?

4/6 anonim

válasza:

Önbizalomhiányra nekem egy dolog vált be: sport. Kocogás, torna, súlyzózás, rendszeresen kb. háromszor 30-40 perc hetente. Először nagyon nem tetszett, (fárasztó, fájt mindenem stb.) de ahogy teltek a hetek, éreztem, hogy fokozatosan egyre magabiztosabb vagyok. És valahányszor abbahagytam a sportot, fokozatosan jött vissza a kisebbségi érzés. Ha nem akarsz emberekkel találkozni, menj éjszaka kocogni valamerre, ahol nem jár senki.

A másik. Emberekkel muszáj lesz találkoznod életed során, egyszerűen nem tudod kikerülni, és nem is érdemes. Jól ismerem ezt az érzést, mikor elbújnál a világ elől, volt hogy én se mozdultam ki sokáig. Nem áltatlak semmivel eleinte nagyon nehéz lesz. De indulj el valamerre mindenképpen! Az a boldogság amikor látod majd, hogy valahova tartozol (és ez lehet egy fősuli, énekkar, kézilabdacsapat vagy bármi) az megéri a küzdelmet. Hidd el az emberek nagyrésze nem akkora bunkó mint a volt osztálytársaid, az alapján ahogy írsz látszik, hogy értelmes vagy, lesznek akik kedvelni fognak. Van egy olyan érzésem, hogy eltúlzod azt, hogy te csúnya vagy, de ha nem, akkor elmesélem, hogy volt egy olyan csúnya osztálytársnőm, hogy tényleg riogatni lehetne vele, és nem csak, hogy barátai voltak, de teljesen normális kinézetű pasija is, működő párkapcsolata. És mi az, hogy te megérdemled, hogy rosszul érzed magad? Mi rosszat tettél? Minden ember megérdemli a törődést a szeretetet, te is.

Minél kevesebbet mész emberek közelébe annál nehezebb lesz velük a kontaktus, ezt is tapasztalatból mondom. Gondolom hamarosan érettségizel, ha elindulsz valamerre (és ezt neked kell eldöntened, hogy merre, ez a legfontosabb kérdés az életedben, ne hallgass senkire ezzel kapcsolatban) hidd el, hogy javulni fognak ezek a dolgok. Nehezen és nem azonnal, de 100%, hogy így lesz. Van egy ismerősöm aki ugyanezekkel a problémákkal küzd, feladta a harcot, a pszichiátrián teletömték gyógyszerekkel, az anyukájával él és egy szelet kenyeret nem tud megvajazni lassan 30 évesen. És még neki is van esélye újra kezdeni, de minél később kezdesz emberek közé járni annál több évet, és boldog pillanatot hagysz ki.

Egyáltalán nem szánalmas, nagyon bátor dolog, hogy ezeket így mindenki előtt leírtad.

Szurkolok neked, mert nagyon jól tudom, hogy min mész keresztül, ha bármiben tudok segíteni írj itt üzenetet, vagy megadom az e-mail címem, vagy bármi.

"Don't let 'em say you aint beautiful, they can all get fucked, just stay true to you!" :)

2014. aug. 10. 20:54

Hasznos számodra ez a válasz?

5/6 kkakukkfű válasza:

Csatlakozom az előttem szólóhoz, a sport nagyon sokat tud segíteni! És nekem az is jót tett, hogy valahogy véletlenül olyan munkakörbe keveredtem, ahol egész nap emberekkel kellett beszélnem. Az első hetekben szenvedtem, mint a kutya, de utána belejöttem és teljesen természetessé vált az, hogy akárkivel szóba elegyedjek nem csak a munka kapcsán.

2014. aug. 10. 22:26

Hasznos számodra ez a válasz?

6/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a tanácsokat !!!

Az a furcsa, hogy én tartoztam valahova, az osztály egyik fele nem csúfolt és velük jól elvoltam, mégis ilyen emberfóbiám lett, furcsa vagyok :D