Miért lehet az hogy nem kötődök igazán senkihez?

Szerintem ez nem baj, én is ilyen vagyok, sokáig én sem értettem, miért vagyok defektes, igazság szerint még most sem értem, miért gondolkodom másképp(biológiai értelemben) ,mint az átlag ember, akinek lelki támaszra és kapcsolatokra van szüksége. Ez engem nem zavar, leginkább a családban szokott ez problémát okozni, mert nem képesek megérteni, hogy nálam a kötődés máshogy működik, javarészt sehogy. Nem tudom érdekel e a történetem, vagy hogy milyen választ vársz a kérdésedre, de azért leírom.

Mindig is külön(válóként) kezeltem magam. Mintha attól, hogy ott vagyok egy társaság körében, még azért hermetikusan el lennék zárva egy palackban. A mostani barátaimnál kezd gubanc lenni, mert érzem, hogy visszafordíthatatlanul elkezdtek ragaszkodni hozzám, és azon parádéznak, mi lesz "velünk" az érettségi után....

Kapcsolatom sem volt még, azért barátkozom emberekkel, mert helyre karom őket tenni (megfigyeltem, hogy általában defektes emberek körében forgolódom). Megjavítom, majd kiengedem őket a kalickából, had próbálgassák szárnyukat. Ha később szükségük van rám, megadom a támasz látszat, és ha hasznát látom, úgy is teszek, mintha nekem szükségem lenne rájuk.

Tudom ez nagyon ronda egy emberi tulajdonság, nem is tudom miért írom ezt le, de remélem valamivel kevésbé érzed magad egyedül ezzel a problémával és előbb utóbb megtalálod a módját, hogy ne kezeld mindezt defektként :)