Mit gondoltok azokról, akik fiatalon lesznek öngyilkosok?

Semmiképpen sem hibáztatnám őket.

Szerintem ez egyébként filozófiai kérdés.

Az élet sz.ar, tehát bármennyi idősen lesz öngyilkos egy ember, valamilyen szinten racionális döntés.

Fiatalon még inkább érzelmi alapú, bár pont a rengeteg negatív érzelem miatt sz.ar az élet, és pont emiatt racionális döntés az öngyilkosság is.

Érzelmek nélkül nyilván senkit sem zavarna semmi se. Ezt azért írom le, mert nem értek egyet azzal, hogy az öngyilkosság az pusztán hirtelen érzelmi felindultságot jelentene (például szakítás után).

Én inkább a világot teszem felelőssé, ami miatt fiatalon és érettebb korban is viszonylag nehéz élni benne. Persze egyéni döntés alapján, az életképesebb emberek elhatározhatják, hogy csak azért is élnek amíg tudnak, viszont ennek sokak esetében nincs igazán több értelme, mint az öngyilkosságnak.

Ezért gondolom, hogy ez inkább hozzáállás, felfogás kérdése. Én például nem szívesen élnék olyan életet, aminek eleve nem látom célját, és még csak nem is tesz általánosan boldoggá, elégedetté.

Persze én a direkt kitűzött apró célokban sem nagyon hiszek, de ez én vagyok, semmiképpen sem erőltetném rá ezeket a meglátásaimat másokra.

Tehát lehet beszélgetni.

Ettől máris jobb hely lesz a világ, ámen.

Mindenki azt kezd az életével amit akar!

Van aki könnyebben veszi az akadályokat van aki nem.

Van akit több rossz ér másokat meg több jó. Ki érti ezt :(

Mindegy is, az elet elvesztesevel nem sokat veszit az ember meg aztan, meg senki sem elte tul.

Az hogy fiatal korról es ongyilkossagrol beszelunk most, keveset valtoztat.