Ez már nem normális, ugye?

15 éves lány vagyok, most kezdtem a középiskolát. Mindig is óriási hangulatingadozásaim voltak, de sose foglalkoztam velük különösebben. Viszont a tavalyelőtti nyár óta már szinte kibírhatatlanok.. Akkor volt egy "mélypont" az életemben, abban a 3 hónapban folyamatosan pánikrohamaim voltak, szinte minden nap, semmihez nem volt kedvem, egész álló nap csak feküdtem szinte, öngyilkossági kísérleteim is voltak... és az a legborzasztóbb, hogy fogalmam sincs mi váltotta ki ezeket, mert nem történt semmi. Azon a nyáron elkeztem járni a nagyrészt a pánikrohamok miatt pszichológushoz, ami egy kicsit segített, de anyagi okok miatt most már nem járhatok.

Azóta a nyár óta nagyon labilis vagyok idegileg, vagy hogy mondjam. Néha teljen jó kedvem van, legszívesebben mindenkit megölelnék, meg ugrálnék, néha pedig megint teljesen depressziós leszek, magantól elkezdek sírni, néha visszatérnek az öngyilkossági golndolatok ... A legkisebb jó dologtól is fel tudok dobódni, és a legkisebb rossz dologtól is teljen "összeomlok" lelkileg. De olyan is van, hogy semmi okom nincs boldognak/depressziósnak lenni, mégis az vagyok. Időnként mindenen meghatódok, időnként pedig mindenen csak röhögök.. és elmúlt időben a pánikrohamok is visszatértek. Aludni sem tudok hetek óta rendesen.

Nem bírom már. Mi bajom lehet? Mit tudok tenni? Előre is köszönöm, ha valaki válaszol.