Tanácsokat várok, már komolyan nem bírom elviselni magam?

Szóval pánikrohamok kínoznak évek óta. Hol felsűrűsödik, hol hónapokig semmi. Néha szinte el is felejtem hogy mi az a pánik. Az utóbbi 2 hónapban kb eléggé felerősödött. Az érdekes az, hogy csak és kizárólag a munkahelyemen jön rám. Otthon nem, utcán nem, boltba nem... Meg talán ha valami orvoshoz kell mennem, ott szoronganikezdek és kerülget a roham, mert félek hogy úristen csak nehogy valami komoly betegségem legyen.

A frontin (0.25) mindig ott a zsebemben vész esetére. Van amikor tök jó melóba minden, jól megy a munka, kolléganők nagyjából jófejek, van olyan is, hogy stresszes a munka, mikor hogy... De ez szerintem mindenki munkahelyével így van, hogy vannak jó és rossz napok. Tegnap pl olyan büszke voltam magamra, hogy simán végigvittem munkahelyen a kis 9 órámat, semmi szorongás, semmi pánik. Ma meg megint elkapott.... Ülök, csinálom a dolgom, jön egy hirtelen rossz közérzet, egy félelem, elkezd belül remegni az összes végtagom, sóhajtozni kezdek, szédülni, szorongok és szép lassan érzem ahogy elhatalmasodik és kalapál a szívem, annyira hiperventillálok, hogy nem kapok már rendesen levegőt tőle. Elkezdek körbenézni, van-e aki látja rajtam, nehogy elájuljak, mert akkor körülöttem mindenki pánikba esik, hogy vajon mi történhetett velem, neadjisten mentőt hívnak, minden figyelem rám irányul és kész végem. Olyankor futok, hogy a frontint beszedjem, mert az a könnyebbik megoldás,bár kevésbé hatásos. Ja és iszonyat negatív gondolataim támadnak akkor, a létező összes rossz eszembe jut, hogy elájulok meghalok. Ha nagyjából a roham elmúlik, megmarad a remegés, kimerültség, a rossz közérzet és az elkeseredés, hogy soha nem lesz vége? Mindig menekülési kényszerem lesz a munkahelyről ha előjön a pánik, és úgy érzem soha nem telik le a műszak.

Sokat olvasgattam már erről, meg néztem videókat, amikbe pszichológusok boncolgatják a témát és értem én, hogy rendet kell tenni a fejben, de ha nem tudom mi a bajom??? Párkapcsolatom viszonylag jónak mondható, csak sokat vagyok egyedül, mert néha vannak hetek, amikor hetelni kell neki menni. Anyámmal nem jó a viszonyom már gyerekkoromtól sokat terrorizált, hála isten, hogy már nem kell vele éljek, de lelki sérüléseket szerintem belül őrzök még amiatt, hogy apámat nem ismertem, anyám meg egy szemétláda volt velem. (az okokat hadd ne boncolgassam).

Rossz szokásom, hogy apróbb, másoknak jelentéktelenebbnek tűnő dolgokon a kelleténél jobban fel tudom magam húzni.

Kb 5 éve egy nagyon erős szerelmi csalódáson mentem át, amit majdnem másfél évig tartott úgy ahogy elfogadjam, hogy vége. Akkor jött elő az első pánikrohamom, amikor azt se tudtam mi történik és bizony elvitt a mentő és én magamba már borítékoltam, hogy MOST bizony meg fogok halni. Szoktam gondolkozni, hogy talán mélyen még mindig nem engedtem el a srácot, de szó se róla hogy még mindig szerelmes lennék, csak ha sokat agyalok, olyan fura érzés....

Pszichológusra nem nagyon vannak 10 ezreim, a pszichiáter meg csak gyógyszerekkel tömne. Mit csináljak, hogy teremtsem meg a lelki békémet? Hogy felejtsem el azt is, hogy mennyire gyűlöltem sokszor anyámat és vele élni is, mert mindig megkeserítette az életem?

A legrosszabb, hogy a pánikroham után, egész nap érzem magamba kicsit a remegést, és nagyon nagyon kimerült leszek. Néha azon vagyok, hogy az idegeim majd egyszer felmondják a szolgálatot és összeroppanok. 25/L