Bipoláris zavarom van - bevételem viszont most nincs. Mit tegyek ezek után?

Sziasztok!

Pontosan 11 éve küzdök bipoláris zavarral. 4 évet dolgoztam key-account managerként, de három hónapja nincs munkahelyem. Igaz - én mondtam fel, mert már a reggelek is több szem nyugtatóval indultak... Sajnos a normális fázisokban is rettenetesen ideges vagyok. A mániás fázisban jön emellé, hogy alig tudok normális ember módjára viselkedni, depresszív fázisban meg csoda, ha tudok dolgozni. Sokszor leégettem magam a munkahelyen, hogy felnőtt nő létemre sírásban törtem ki egy csomószor, látványosan remegett a kezem (még a szemem is) stb. - és ezt már nem bírtam elviselni, hogy mindenki elmebetegnek néz, mert utalgattak is persze erre, meg folyton kibeszéltek.

Az álláskeresési segélyem most járt le, de nem találtam olyan munkát, amit tudnék is csinálni. Arról ne is beszéljünk, hogy volt időközben egy öngyilkossági kísérletem gyógyszerekkel, így a pszichiátrián töltöttem 3 hetet. Még mindig a depresszív fázisban vagyok. Annyi gyógyszert szedtem már, de nem látom a végét...

És akkor kanyarodjunk vissza a pénzhez: nincs ki segítsen; a felvilágosulatlan családom úgy áll hozzá, hogy nem vagyok beteg, csak rossz a gondolkodásom, és vessek magamra, ha már otthagytam a munkahelyet. Egy fityinget nem adnának, inkább dögöljek meg.

Egy rokonhoz költöztem át az albiból, mert ugye azt már nem fogom tudni fizetni...

Nem tudom, hogy a mentális betegeket az állam mennyire támogatja? TB-met kifizetik-e helyettem valamennyi ideig? Hol igényeljem? Mert 41 nap türelmi időm van még a TB fizetésig. Ez az egyik legfontosabb, mert gyógyszerek nélkül rosszabbodni fog az állapotom, egyszer már megtapasztaltam, mikor magam tettem le őket, és bár ne tettem volna!

Más ötletek, hogy mit tennétek a helyemben?

Jelenleg olyan állapotban vagyok, hogy 14-16 órákat alszok naponta, hányingerem van folyamatosan, szédülök... És hogy mondjak még egy "poént", a párom elhagyott + csomók vannak a csigolyáim közt, így álló munkát nem tudok végezni, még ülve is fáj. Igazi selejt vagyok. Ha látnátok, szerintem ti is ezt mondanátok. Azért van amikor az öngyilkosság már eléggé érthető és jogos, nem? Anno megölték az ilyen selejteseket. Én is hálás lennék, ha valaki megölne, mert ahhoz is béna és gyenge vagyok, pedig ez lenne a legjobb számomra, erre vágyom a legjobban. Hoppá, na ez vagyok én, jól elterelődtem....

Egyéb infó: Webfejlesztő a szakmám, de a 4 év menedzserkedésben elfelejtettem rengeteg mindent.

Kérek mindenkit, hogy kultúráltan álljanak hozzá a kérdéshez. Köszönöm! 25/N