Teljes érzelmi, és életenergia lenullázódás esetén megoldás? Többi lent

Nem is lenullszódás, mert ha visszagondolok, amióta csak megszülettem,nullán voltam. Először otthon gondoskodtak arról, hogy nulla legyen, aztán úgy maradtam. 26 éves vagyok, két hete költöztem külön. Előtte csak egyszer éltem külön, de akkor exemmel és annak annyával együtt ( rossz volt az anyós miatt).Másik városban kaptam munkát, egyenlőre csak egy szobám van. Anyám és apám soha nem törődött velem, apám vert, anyám ivott, egymást ( és engem ) is ölték mindig. Ha most belemennék a részletekbe hosszú volna. És beszélni se szeretnék róla. A lényeg, hogy egyáltalán nem találom a helyem. Azt hittem, ha végre elszabadulok otthonról jobb lesz, de nem így lett. Egy évig voltam uómunkanélküli, otthon, most lett ez a lehetőség. Nem szeretem, egyáltalán nem leleksít, és sokat se kapok érte,de kiugrásnak jó. Albérletet is kellene találnom, mert hónap végén ki kell költözzek, csak eg yhónapra tudtam kivenni a szobát. Ha nem sikerül, mehetek vissza anyámékhoz, de inkább a halál. De a legrosszabb, hogy teljesen gyökértelennek érzem magam. Van egy keserű múltam, minden érzelmi biztonságot nélkülönző gyerekkorral, egy végzettségem, ami semmit se lelkesít, és az emberekkel se tudok mit kezdeni. Szerintem elég súlyos depresszióba szenvedek már egy ideje, és sok tesi tünetem is van ( alvászavar, állandó fülcsendés, szívdobogás, stb.) lehet, alaposan ki kellett volna vizsgáltatnom magam, mielőtt elköltözök. De most meg a munka miatt se tudo már elszabadulni, ráadásul az idő is sürget a lakhatás miatt. EGyszerűen nem tudom mi legyen. Úgy érzem, napról napra élek, minden értelemben. Az energiám épp olyan, mintha egy minimálisat feltöltdőne éjjel, csakhogy reggel már madnem teljesen le is menjen nullra, nap közben meg mínuszra. Mit tehetnék magamért? Annyi a gondom,hogy nem tudom hol kezdjem és csak tolom magam előtt.