Mi bajom van? Depressziós vagyok? Vagy pánikbeteg? Esetleg mindkettő?

Három évvel ezelőtt, a papám halálakor elkezdődött nekem valami depresszióhoz hasonló állapot. Kb. évente megváltozom, de úgy, hogy zenei izlés, öltözködési stílus, alapvető világnézet, minden megváltozik. Tudom, hogy ebben a korban normális hogy mindig változok, de ennyire? Az utóbbi időben pedig más is van. Egyre durvább hangulatváltozásaim vannak, hiába alszom, mindig fáradt vagyok, és vannak más tünetek is. Neten kerestem, és azt találtam hogy ezek a pánikbetegség tünetei. Anyám viszont azt mondta, hogy ebben a korban ez elő fordul, és ne foglalkozzak vele. Elmennék orvoshoz, de anyám nem engedi, mert meggyőződése hogy csak hisztizek. Pedig volt pánikrohamom is, júniusban az első, augusztusban volt aztán, ennek anyu is tanuja volt, és akkor mondtam el neki, de csak lehurrogott. Azt nem tudom, hogy depresszióm van-e? Nincsenek barátaim, csak néhány felszínes haver, de velük is csak suliban talizunk, és ők sose jönnek oda hozzám. Továbbá tavaly télen 4x vagy 5x felvágtam az ereimet, nyomai még mindig ott vannak a csuklómon. Nem drogozok, nem cigizek, csak ritkán iszom, de részeg még nem voltam (nem is akarok) Szerintem engem senki sem ért meg, és az a legrosszabb, hogy egyszer úgy érzem hogy ki kell tartanom, mert majd később jobb lesz, máskor viszont úgy, hogy mindig ugyanolyan rossz lesz az életem mimt most. Már nem tudom, mit csináljak. Kösz ha valaki végigolvasta és válaszol! 16/l