Ti mit gondoltok az öngyilkosságról?

Van olyan élethelyzet, amikor ez a jó döntés, csak nagyon ritka.

Pl. ha nem ölöd meg magad, akkor elkap az ellenség, megkínoznak, elárulod az elveidet és társaidat, az országod... S az életet úgy is elvész, csak rengeteget szenvedsz előtte, testileg-lelkileg. Aki ennél nem érti meg, az fanatikus és nem értek vele egyet sehogysem.

De ha valakinek már pokol az élet egy borzalmas tumor miatt, nonstop fáj és semmi jóra nem képes, vagy lassal elbutul és tudja, hogy jó eséllyel sok évig kell pelenkáznia a családjának, s ő igazából növény lesz, elsötétítve a dicső, intelligens éveit és potenciálisan tönkretéve azokat, akiket szeret, nos, ennél is megértem ezt a lépést.

A legtöbb esetben viszont túl hamar feladják az emberek, főleg az ifjak gondolnak halálra, amikor még csak nem is kilátástalan az életük, csak jelenleg rossz. Értem, hogy tapasztalatlan és sötétnek látja a világot s ez az érzés kergeti a megváltoztathatatlanba, de átkozottul sajnálatos és elhibázott lépés... :( Szomorú.

Remeteként még lehet élni, akár extrovertált is el tudja viselni, persze mindenkinek a maga keresztje, ugye.

Munkára is van esély, manapság akár neten is lehet valamit, persze ez sem mindenkinek megy. Amikor öngyilkosságon gondolkodtam, akkor volt anyagi ok. Egyszerűen nem engedte a büszkeségem, hogy másokkal tartassam el magam felnőttként (ráadásul programozó volnék, akinek nem kéne nyomorognia és sokáig munkanélküliként élnie, de úgy látszik, ebben nem vagyok jó. a programozás az megy, de az álláskeresés...). Szerencsére az utolsó pillanatban találtam állást, nem tudom, mi lett volna, mert ha valaki életigenlő, az én vagyok. Meg ugye... Van egy remek szervezetem. Nem vagyok szép és a fogaim se jók, de amúgy minden OK, jó gének, sose vagyok beteg, van 20 ujjam (van, akinek egy sincs), meg minden. Még intelligenciám és jó pontjaim is vannak. Ezt a kincset csak nem dobjuk el :D

Tisztelem az életet, no.

De van egy szint, ami alatt nem vagyok hajlandó élni. Én a haláltáborban nekiszaladtam volna a kerítésnek, ha nem gázosítanak el az elején... Hajléktalanként sem húznám sokáig. Ez már nem az a szint, ahol helyesnek tartom a halált, de egyszerűen az én személyiségemmel nem vagyok képes úgy élni.

"Es mi van akkor ha egy ember képtelen arra hogy masokkal beszeljen hogy kapcsolatokat alakitson ki igy iskolaja sincs es dolgozni is nehez elmennie

Ismerek ilyen embereket nem is egyet es szornyu lehet hogy nem olyan mint a tobbi ember valami elvalasztja toluk..."

Nekem kb. ilyen az életem...

Előző voltam...

Kedves utolsó hozzászóló!

Miért ne lenne jogom dönteni a saját életemről?