Mi értelme van úgy élnem, hogy huszonéves létemre minden bajom van, és messze nem vagyok egészséges?

Aki lehülyéz mert orvoshoz akarsz menni, az nem normális.

Én azt javaslom, menj orvoshoz mindenképp.A rossz közérzetednek számos oka lehet, orvosnál kell kezdeni, hogy ez kiderüljön.Ő tudni fogja, hová küldjön.Szerencsés lenne, ha komplett kivizsgálásra, vérvétel, stb küldene első körben, abból már sok minden kiderülhet.

Persze lehet lelki oka is a bajodnak, vagy lehet egy edzetlen szervezet az ok, nem megfelelő életmód, életvitel, de én sajnos csak tippelni tudok.Mindenképp kell a háziorvos, aki konkrétabb véleményt tud alkotni.

Természetesen van értelme élned, én először azt hittem, nagyobb a bajod, de hidd el, ez biztosan kezelhető! Meglesz előbb utóbb a probléma oka, ha hagyod hogy segítsenek és nem lesz semmi bajod.De most már ezen ne parázz, mert a szorongás, depresszió is okozhat bizony nagyon kellemetlen testi tüneteket!! Nyugi!

Velem ugyan ez volt, beképzeltem magamnak mindenféle betegséget, és természetesen az összes tünetét produkáltam. Orvosról orvosra jártam, nem találtak persze semmilyen szervi eredetű problémát. Aztán mikor harmadjára kerültem be az ügyeletre pánik roham miatt (ami amúgy kb ugyanolyan mint egy szívinfarktus) akkor egy nagyon kedves fiatal doktornő azt mondta, hogy a szorongás bármilyen betegség tüneteit le tudja utánozni, javasolta, hogy keressek fel egy pszichológust. Először persze nem tetszett amit mondott, de végül mégis elmentem egy terapeutához, most már 1 éve járok és semmi bajom az ég világon! Persze, néha még előjön a szorongás, vagy pl. ha megfájdul a fejem, egyből arra gondolok, hogy jaj, mi van ha ez agyvérzés előjele, vagy mi van ha agydaganat, de már meg tudom nyugtatni magam, hogy szó sincs ilyesmiről és el is múlnak a tünetek. Az a baj a szorongással, hogy annyira igénybe veszi a szervezetet, hogy mindenféle hülye diszkfunkciók jönnek létre miatta, ami miatt mondjuk lelassul az emésztés, a bélmozgás, mert a szervezet ilyenkor a veszélyre koncentrál, nem pedig arra, hogy alaposabban megeméssze a sült kolbászt, amit ebédre ettem. Közben pedig valójában nincs is veszély, csak mi beképzeljük magunknak, de az agyunknak már tök mindegy. Ő észleli a veszélyt, és parancsot küld a testünknek, hogy védekező állást vegyen fel. Folyton készenlétben lenni pedig nagyon fárasztó. Ezért érzed a sok furcsa tünetet, és hidd el, hogy a szorongás tényleg bármilyen betegség tünetét képes leutánozni.

Érdemes elmenni terápiára, ha tényleg akarod a változást és a gyógyulást. Előre szólok, baromira nagy mentális munkát igény, de megéri. 1 évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy egyáltalán még élni fogok most. Sok sikert kívánok neked!