Mi lehet a bajom? Hogy változtassak? Van belőle kiút?

Képtelen vagyok huzamosabb ideig koncentrálni valamire és mindentől fizikailag, de főleg szellemileg nagyon hamar lefáradok. Most is tanulnom kéne (vagy bármikor, már jó ideje nem tettem), de nem tudom rávenni magam... Mindent hallogatok már egy ideje, de olyan dolgokat is ami másnak szórakozás. Pl. olvasni, videojátékozni, vagy csak simán megnézni egy filmet és arra koncentrálni is túl nagy erőfeszítés. Szinte minden szabadidőmet végig alszom. Az emberek társasága is nagyon fárasztó lett számomra.

Kerülöm Őket, nem beszélek az ismerőseimmel sem, barátaim nem nagyon vannak (,bár számomra sosem voltak egyértelműek ezek a fokozatok). Teljesen elzárkóztam tőlük... Maximum heti néhányszor, neten keresztül szoktam mentegetőzni miért nincs rájuk időm. Utcára se nagyon akarok menni mert stresszel a tömeg. Tehát nem csak úgy érzem, hogy minden energiám odavész ha emberek között kell lennem, de kifejezetten ideges leszek és félek, hogy esetleg valamit másképpen csinálok mint ahogyan kellene, hogy emiatt mit gondolhatnak rólam. Ez az utóbbi rész kicsit talán így leírva betegesebben hangzik, de nem tudom jobban megfogalmazni, sajnálom!

Álltalában letargikus hangulatban vagyok, ha valamiért mégsem, akkor pont hogy már-már irreális módon pozitív vagyok, de ez az állapot nagyon törékeny. Minden apróságtól eltudom veszíteni az életkedvemet pillanatok alatt. Sokszor előfordul, hogy valamiről tudom, hogy apróság, nem nagy probléma de mégis ugyanannyira kiborít, mint a legnagyobbjaim. Néha szeretnék csakúgy megszűnni, de öngyilkos sosem lennék, azt viszont nem tudom megindokolni, hogy miért nem... Szeretnék környezet változást és talán akármilyen kapcsolatokat is kialakítanék egy távoli helyen, ahol senki sem ismer, mintha új ember lehetnék... De az az igazság, hogy ezt itt is meg tehetném, de valamiért nem teszem. Ez az állapot már hónapok óta tart, de kezdetben sokkal kezelhetőbbnek láttam, folyamatosan súlyosbodik.

Pszichológusoknál többször is voltam, de valahogy úgy érzem, hogy rontottak a helyzeten, pedig abszolút hiszek a pszichológiában és amúgy szeretem is, régebben sok pszichológiával foglalkozó könyvet olvastam.

A problémám az volt a pszichológusokkal, hogy mindenre úgy reagáltak mintha sokkal súlyosabb betegesre utalna.

Szerintem az én problémám elég álltalános, fórumokon napi szinten olvashatnék hasonlókat, de Ők úgy reagáltak mintha paranoiás lennék vagy nemtom. És valahogy demotiváltak. Talán mert a legtöbben nem őszinték hozzájuk és a saját problémáik leegyszerűsített változatát mesélik el.

Szóval inkább a szakemberekkel van a bajom.

Gyógyszert amúgy sem szeretnék szedni, mert az csak rövidtávú megoldás lenne... Igazság szerint tudom, hogy csakis a saját akarateröm segíthetne, de mi van ha nekem nincsen/nem elég erős? :/

Főleg arra lennék kíváncsi, hogy hogyan szedhetném össze magam... Volt aki ilyen, vagy hasonló állapotból kilábalt?

A válaszokat előre is köszönöm! És elnézést kérek minden helyesírási, fogalmazási, mondatszerkezeti, stb. hibákért, valamint elgépelésekért. Nagyon nehezen vettem rá magamat, hogy ezt letudjam írni...