Miért érzem magam ennyire rossz embernek? Állandó bűntudattal élek pár hete és nem múlik. Mit tegyek?

Sokáig szorongtam, de elmúlt és megmaradt ez az erős bűntudat. A szüleimmel és a testvéremmel élek, régen nagyon rossz gyerek voltam. Borzasztóan rossz. Állandóan bántottam a testvérem, csúfoltam ami miatt sokáig önbizalomhiánnyal küzdött, de helyrehozták. Anya mindig mindent megtett értem, megértette ezt az állapotot de cserébe csúnyán bántam vele, ordíbáltam rá és sose fogattam szót. Sose segítettem neki, semmilyen házimunkában. Sokszor direkt idegesítettem őket direkt. Ez 14-15 éves koromig volt, aztán elkezdtem változni. Mára már egyetemista vagyok, túl vagyok az első évemen. Nagyon nehéz szakra járok, és mindkét félévben 4,8as átlagom lett, mert anya csak ennyit kért hogy legyek jó tanuló. Megtettem, de nem érzem magam jobban. Már tényleg megváltoztam, de az egyetem első évében előjött egy erős szorongás és ez szakember segítségével elmúlt, de helyette bűntudatom van. Jelenleg itthon vagyok (szeptembertől szerintem simán visszajöhet a szorongás, ha megint távol leszek...)

Ha itthon nem segítek éppen anyának (mert nem kéri mindig) akkor bűntudatom van, ha tesómmal vagyok akkor is eszembe jut a múlt, mindig eszembe van hogy régen borzasztó ember voltam és sose tudom visszacsinálni, mindig ott lesz a lelkiismeret furdalás, amit nem tudok feldolgozni. Voltam szakembernél a szorongás miatt, azt mondta ne legyen bűntudatom a viselkedésem miatt, mert 99%ban ugyanúgy viselkedtem mint az alkoholista apám, ami egyfajta védekezési mechanizmus volt vagy mi, meg hogy sikerült megváltoznom és ez a lényeg hogy már nem viselkedek úgy, meg hogy sok dolgot amit elkövettem a gyerekek nagy része megcsinálja. De én ennek ellenére borzasztóan rosszul érzem magam. Tudom, hogy semmiségnek hangzik és hogy gondolkodhattam volna akkor, de mégis nagyon rossz így utólag és arra vagyok kíváncsi hogy volt-e már valaki hasonló helyzetben, és hogy van esély rá hogy ez csak a szorongás "mellékhatása" és elmúlik idővel? A szorongásom tárgya az volt, hogy féltem hogy bajuk esik amikor én nem vagyok otthon és hogy elvesztem őket + már itt is jelen volt a félelem a bűntudattól