Mik az avoidant/elkerülő személyiségzavar jellemzői?

[link]

"Jellemzője a társadalmi szituációkban érzett félelem. A beteg elkerüli a társaságot, azokat a helyzeteket amikor másokkal kerülne kapcsolatba. Fél a visszautasítástól és hogy kínos helyzetbe kerül. Hátha kigúnyolják, megalázzák vagy furcsának találják. Az új helyzetekben várható esetleges problémákat eltúlozza. Gyakran talál ki egy képzeletbeli világot az igazi pótlására. A skizoid személyiségzavartól eltérően ő vágyik a társas kapcsolatokra. Kezelik csoportterápiával, kognitív terápiával. Néha gyógyszer is kell."

Wikipédiának igaza van. Én pontosan ilyen vagyok.

Ja és ha ez tartósan fennáll, abból komoly problémák is lehetnek. Erről sokat tudnék beszélni. Pl.:

Nem beszélek senkivel, nincs senkim, de vágyok rá, sokszor betegesen. Nagyon jó lenne valakit, lehetőleg nőt fogva tartani valahol, de nagyon vigyáznék, semmi baja nem essen, kizárólag csak beszélnék hozzá, a száját azért bekötném, nehogy elmondhassa a véleményét ne zavarjon meg, amíg nem végeztem. Mindent elmondani neki, amit érzek, ami csak bánt, ami én vagyok, majd elengedni, lehetőséget adni neki, hogy megöljön, rá bízni a döntést, őrá aki már ért engem, döntse el, hogy érek-e valamit. (aminek szigorúan semmi szexuális tartalma nincs, csak arról van szó, hogy mivel eddig mindenkitől csak rosszat kaptam, nőtöl viszont semmit, ezért csak őket tekintem alkalmasnak arra, hogy megértsenek engem)

Tudom hogy már ennél csak rosszabb lesz mert próbáltam, de nem tudok megváltozni, soha nem lesz rendes életem.

Ha elmegyek egy csapat jókedvű ember mellett, úgy érzem rajtam nevetnek, ezért olyan gyűlöletet érzek, hogy legszívesebben ott rögtön végeznék velük, ha tehetném. Komolyan foglalkoztat, hogy fegyvert szerzek, de mielőtt magammal végeznék, megölök pár embert, hogy a létezésem ne legyen értelmetlen, az emberek megtudják, hogy én is létezem. És (-sel nem kezdünk mondatot) ez be is következhet, mert igazából semmi veszteni valóm nincs. Ami viszont a legrosszab, hogy tudom az embereknek összességében boldog életük van, szeretik egymást, minden ember egy lélek, egy felbecsűlhetetlen kincs, ami miatt soha nem fog megtörténni, amiket leírtam. Szóval az életem teljesen üres, értelmetlen, és észrevétlen volt, de legelább kárt nem okoztam senkinek.

Azt hiszem erről még tudnék beszélni. (és most megint eszembe jut a túszulejtés...)

Ja bocs ez az egész egy kicsit off-szerű példa volt (de nem mese), modik törölhetik (NEHOGY!).

Ja ez annyira azért nem vicces, hogy ilyenen poénkodjak. Egy kicsit hajlamos vagyok eltúlozni a dolgokat, pl nem mindig irritálnak a j kedvű emberek. Van hogy csak nem érdekel, de van hogy kifejezetten örlök annak, ha az emberek boldogok. Most is j kedvwem van. Már csak két betű hiányzik.

Na és hogy valami értelme is legyen a hsznak:

Ez az avoidant dolog egészen jl kezelhető. Asszem a Spektrumon szokott lenni egy műsor, ahol ilyen embereknek segítenek. Lényeg az, hogy szembesítsd magad a félélmeiddel. Direkt, és minnél többször hozd magad olyan helyzetbe, amitől úgy gondolod zavarba jönnél. Ott a műsorban volt egy srác, aki még az utcára sem mert kimenni, mert úgy érezte mindenki őt nézi, meg nevetnek rajta stb. Pszicholgussal kimentek a legforgalmasabb helyre, lefekdtek az útra, hangosan beszéltek, hadd nézze őket mindenki. Párszor megcsinálták (pár hétig biztos), srác már nyugodtan felszáll a buszra, össze-vissza megy a városban, mint bárki más. Szval lehet benne valami.