Normális ez? Élvezem, ha bántok egy állatot, aztán meg legszívesebben megölném magam, hogy ilyet tettem.

Hogy lenne normális?

Te is érzed, hogy nem az, ezért is tetted fel a kérdést.

Mindenképpen kérj segítséget, mielőtt nagyobb károkat okozol szerencsétlen macskában, vagy más állatban. Esetleg magadban, vagy másban.

Nálam ugyanez van (mármint hangulatingadozás, szélsőséges reakciók, de állatot eszembe nem jutna bántani! Magamat annál inkább), 18 évesen bipoláris zavart, borderline jegyekkel diagnosztizáltak nálam.

Nem játék ez a helyzet, segítséget kell kérned!

Nem tudni, mi derül ki nálad, de az tuti, hogy kezelni kell, mielőtt nagyobb bajok lesznek. Szegény macska. :-/

"Ersze lehet hogy ez összefüggésben van azzal, hogy 3 éves koromig csecsemőotthinban voltam de nem hiszem."

De,akár ezzel is összefüggésben lehet.Mondjuk azt élted át,hogy kiszolgáltatott helyzetben vagy,és nem tudsz vele mit kezdeni.Nagyobb korodban rájöttél,hogy egy ugyanolyan kiszolgáltatott élőlényen levezetheted a feszültséget.Mert az nem dadus,nem függsz tőle.

Ne hallgass az előttem szólókra. Evolúciós okokból tinikorban időszakosan erősödik az agresszió. Ez az a kor ugyanis, amikor le kellene válnunk a szüleinkről, ha még mindig az őskorban élnénk. Tehát nekünk magunknak kellene ellátnunk magunkat, ez pedig csak úgy valósítható meg, ha elég erőszakosak, agresszívek vagyunk.

A másik dolog, ami szintén a tinikor velejárója, a hangulatváltozás. Ebben a korban a szervezet mindent túlkompenzál. Keresi az egyensúlyt, de még nem találta meg. Amikor bánatos vagy, boldogsághormon termelődik, de túl sok, ezért gyakran átesel a ló másik oldalára. Ha örülsz, melatonin termelődik az ellensúlyozására, de az is túl sok, és melankóliába zuhansz. Ugyanez játszódik le az agresszivitásod után is. Nincs ezzel semmi gáz.