SOS! Nagyon félek, sürgős! Mikor leszek már normális? Vagy nem gondolom túl?
Előre is bocsánat a hosszú leírásért! 4 éve halt meg a nagymamám, ami annyira mélyen érintett, hogy 2 évvel ezelőtt, bevittek a kórházba kivizsgálásra.
Először a háziorvoshoz menten erős szívdobogással, tenyérizzadással. Azt mondta, valószínűleg pajzsmirigy probléma, ezért menjek be kivizsgálásra. 2 napig voltam bent, minden fajta vizsgálatot elvégeztek: vérvétel, itt nézték az összes belsőszervemet, vizeletvétel, szóval tényleg volt minden. Azt mondták, hogy nincsen semmi bajom, teljesen egészséges vagyok, inkább pszichés problémám van.
Beletörődtem, nem foglalkoztam vele. De egy idő után egyre rosszabbul éreztem magam. Úgy éreztem, mintha nem is itt lennék, állandóan attól féltem, hogy még fogok halni, sokszor tört rám remegés, hirtelen pánik. Hónapokig hallgattam, majd végül elmondtam anyukámnak, hogy szeretnék elmenni pszichológushoz, mert nagyon rosszul vagyok. Pont van egy ismerőse, aki mondta, hogy tud fogadni. El is kezdtem hozzá járni, és észrevettem, hogy egyre jobban érzem magam. Minden egyes alkalom után úgy éreztem, majd kicsattanok a bőrönből, annyira szeretem az életem. Majd közölte a pszichológus, hogy szerinte már jól vagyok, nem kell többet járnom. Ez mind kb tavaly ilyenkor történt.
Pár hónapja most megint elkezdtem ugyan így érezni. Tudniillik azt is, hogy nagyon sokat idegeskedem. Ebből adódóan nagyon elkezdett fájni a gyomrom, már egyből arra következtettem, hogy gyomorfekélyem vagy gyomorrákom van. Ezért elkezdtem most újra járni a pszichológushoz 2 hete. Természetesen még nem vagyok tökéletesen, dr kezdem megint érezni a változást. Viszont évek óta küzdök azzal, hogy benő a körmöm. Vannak jobb és rosszak napjaim. Nagy valószínűséggel a cipő miatt van, mert nyáron semmi tünetem sincs. Van, mikor annyira rossz, hogy vadhús is keletkezik, ami később begyógyul, és utána egy ideig jó a körmöm. Kétszer voltam már sebészeten, ahol miután megnyomkodták a lábujjam és megkérdezték, hogy fáj-e (amire az volt a válaszom, hogy nem, mert tényleg nem szokott fájni, vagy pedig nagyon minimálisan, annak ellenére, hogy néha nagyon nem szép látvány), majd azt mondták, hogy akkor nincs benőve, adták dunsztkötést, és elküldtek. Ezt eljátszották velem kétszer..És most valamiért azon kezdtem el aggódni, hogy mi van, ha amúgy bőrrákom van, csak a körmöm alatt jelentkezik? Most nagyon rettegek, nem akarok meghalni!! Most is a sírás kerülget!!
Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnék ezen az állandó félelmen túljutni?
17/L
válasza: válasza: válasza:"Minden egyes alkalom után úgy éreztem, majd kicsattanok a bőrönből, annyira szeretem az életem. Majd közölte a pszichológus, hogy szerinte már jól vagyok, nem kell többet járnom."
Ennek alapján te egy kóklerhez jártál, nem pszichológushoz. Egy hatékony terápiában ugyanis eleinte nem érzed jól magad egyáltalán. Pont az a lényege, hogy felszínre törjenek az elfojtott tartalmak, kellemetlen érzések, amik miatt rosszul érzed magad és ez nagyon kellemetlen folyamat. De olyan, mintha kiszabadítanád a palackból a démonaidat és soha többé nem tudnak kínozni! De először bele kell nézni a démonok szemébe, ami minden, csak nem kellemes. Utána jöhet csak az érdemi javulás.
Olyat pedig egy pszichológus ne mondjon, hogy SZERINTE jól vagyok.
Azért merem mindezt leírni, mert az első terapeutámmal pontosan úgy jártam, ahogy te! Pár hónap után közölte, hogy szerinte rendben vagyok, pedig épp csak a felszínt kapargattuk meg, enyhültek is tüneteim, de a hatás csak átmeneti volt, később sokkal súlyosabb és komplexebb formában visszatért minden bajom.
Akkor elmentem egy JÓ szakemberhez. Ég és föld! Ma már tudom, hogy az első egy kókler volt, aki egyáltalán segített. A második terapeutám viszont rengeteget.
Valószínűleg pánikbeteg vagy, vagy valamilyen szorongásos betegségben szenvedsz.
Emiatt gondolod azt is h rákos vagy. Valószínűleg a felgyülemlett szorongást vetíted ki.
Én is megküzdöttem a pánikbetegséggel, és ilyen állapotban tényleg mindent ki tud találni a ember. Azt hittem h rákos vagyok, meg h skizofrén.
Eldöntöttem, h abbahagyom az állandó pánikolást, egyszerűen azt mondtam magamnk h ebből ennyi elég volt, és azóta le tudom állítani az összes pánikrohamot. És már nem napi 10szer van vele dolgom, csak félévente egyszer.
A pszichológusokról/pszichiáterekről annyit kell tudni, h sokuk képtelen átlátni a problémád, nem érdekli őket, az az érdekük minél tovább járj hozzájuk, meg h felírhassák a gyógyszert, mindezért pénzt kapnak, plusz kevés a tehetséges szakember. Gyógyszert ne fogadj el, rászokhatsz, szarok a mellekhatások és sok pszichiátriai drog csak üzleti termék. A pszichoterápiának az a lényege h a lelki betegség okaként egy múltebli traumát azonosítson, h tudd h mit kell feldolgoznod. Mindenképp jó és érdemes kibeszélni a múltat, csak ne ragadj bele, keress inkább előremutató lehetőségeket. Azt a lelked mélyen te is tudod h mit nem tudtál elfogani, és ugye te könnyebben magadba tudsz nézni, mint valaki más beléd. persze egy JÓ pszichológus segíthet konrollálni ezeket a folyamatokat.
Neked kell tudnod, h hogy akarsz változtatni és h ki és hogyan tud segíteni. Úgy minden gyorsabb és könnyebb lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!