Mi értelme élni, ti miért éltek?

Én is voltam pszichológusnál de már nem járok. (érthetetlen szülő miatt) Ha beleesel egy mély gödörbe onnan lehet sose jutsz ki,csak segítséggel vagy még avval sem. Én már gondolkoztam az öngyilkosságon,de belegondolni abba,hogy beleőrülne az a személy aki ismer vagy szoros kapcsolatom van vele,csak létezek és szenvedek önmagamtól és a kisebb hibáimtól. De te ne tedd ezt,állj fel a lábadra és keress olyan személyt aki mosolyt csal az arcodra,legyen ez bárki. Csak hozzon egy kicsi reményt a létezésedbe. Ez a "kis" remény időre,időre megnagyobbodik és betölti az egész életed. De ha ez sem sikerül akkor keress egy másik lehetőséget.

12/L

Én például azért is élek, hogy ilyen történeteket olvassak, hogy lássam, hogy így is lehet élni. Persze nem örülök neki, hogy valakivel ez történik, de inspirál. Én is éltem így, egy kicsit még mindig így élek. Azért élek, mert élek és kész, és pont azzal kell megküzdenem, amit "kiszabtak" rám, én ezt vallom. Senki nem maga választja a sorsát, a családját. Ha meg mégis, annak is megvan az oka. Ne akard megfejteni feltétlen. A barátaid, ismerőseid eddig nem jöttek be, pedig TE bírtad őket. Akkor nem benned van a hiba. Én az összes barátom, haverom elvesztettem anno. Csak néhány olyan ember van, akivel megtalálom a közös hangot, de ezeket mind meg kellett ám találni, ami nem volt egyszerű.

Ha ebből felállsz, úgy fel leszel vértezve, hogy a szupererő lófasz ahhoz képest. A fájdalmakat viszont sosem fogod tudni teljesen levetkőzni, csak elfelejted őket egy időre, ha éppen jobb passzban vagy. Viszont olyan tapasztalataid lesznek, amiben az egész élet benne van, minden sava-borsa. Kivételesek az ilyen emberek, akik ennyi minden szart átélnek és ezen mennek keresztül. Ők mennek a sötét, kietlen úton, amíg a többi a kikövezett, kivilágított pályán halad, de mindenki ugyanoda megy a végén!!! remélem, elindulsz valahova, lehet, egyszer ott találod meg az értelmet, ahol sosem akartad keresni!!!! fel a fejjel és hajrá!!!

Keress örömöt az apróbb dolgokban. Az nekem sokat segít én sem tudom az életem pontos értelmét volt pár hét mikor öngyilkosságon gondolkoztam aztán változtattam. Minden nap nehezen kelek és gondolatstoppot alkalmazok. Azt mindom magamnak, hogy ma valami csodálatos dolgo fog velem történni, még nem tudom, hogy mi az de majd jön. Van hogy ez annyi, hogy ma finomabb volt az ebéd mint a hét többi napján van, hogy egy ismerősömmel beszélek és mesél egy érdekes sztorit meg van, hogy megtanulok vagy rájövök egy új összefüggésre vagy elmegyek sportolni és összejön egy apró dolog jobban mint egy hónapja vagy csak utána többet ehetek este mert ledolgoztam a kalóriákat ilyenek is lehet. Én elkezdtem egy sulit mikor kicsit feljebb másztam a nulláról abban bízok hogy így 2 év múlva a papír miatt több lehetőségem lesz. Plusz közben tanulok képzem magam és suli által is megismerkedem hasonló korú emberekkel, akikkel tudok beszélgetni vagy egy vizsga után ebédepni meginni egy két sört ha épp van rá pénzem. Hasonlókon nem gondolkoztáp?

Nekem az volt a padlóról a mottóm amit papírra vettettem a kézírásommal hogy mindig lássam ha kell hogy "Hiszem hogy mindig van másik út, mindig tehetsz mást mint amit eedig tettél"

Az épetnek úgy átfogóan nem biztos hogy van ertelme az ongyilkossag tarsadalmilag nem elfogadott nem tudod mennyi idod van hatra szuleteskor elindult egy homok ora de azt hogy 30/50/70/100 evig elegendo homokszem van e benne azt nem tudja senki. Probald tartalommal kitolteni ami adatott hiszen "életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik." Az biztos hogy valami nem jó valamin változtatnid kell ezt nem konnyu vegiggondolni hogy pontosan min es hogyan lehet hogy ehhez honapok kellenek de hiszem hogy neked is sikerulhet (nekem fel ev volt) Ha szeretnel barmirol beszelni kerdezni irj nyugodtan privatban is. F/23

Nagy élvezet olvasni amint az emberiség mázlistább része milyen könnyelműen rávágja minden problémákkal küszködő egyénre, hogy sajnáltatja magát. Közben meg nulla empátia, beleérző képesség nincs egyikben sem, olvasnak de érzelmeket nem vált ki belőlük egy ilyen írás, pusztán a szavakat látják, és mint egy érzéketlen (egyébként simán lehetnek pszichopaták, hiszen az emberiség úgy 20-30 % nem diagnosztizált pszichopata) robot, rávágják a saját érzéketlen ítélőképességükkel, hogy önsajnálat. Holott olyan mértékben érzéketlen, érzelem mentes személyek ezek, hogy még az érzelmi problémát sem tudják felfogni, fogalmuk sincs miről alkotnak véleményt, hiszen hasonló érzelmeket sosem éreztem, hasonló érzelmi problémákkal sosem küszködtek. Ez körülbelül annyi tesz mint amikor a laikusok véleményt alkotnak csillagászat területén, fingjuk nincs miről beszélnek, de védik az igazukat.

A lánynak pedig: teljesen együttérzek veled, én is átmentem hasonlón. Tudom, hogy sok embernek szüksége van arra, hogy valakit bántson, ha pedig az a valaki még ráadásul érzékeny is, annál nagyobb előszeretettel bántják. Sajnos az emberek egy nagy része pszichopata, kárörvendő és galád. És így kell hozzáállni az élethez, hogy te is ilyen leszel. Amióta így állok hozzá az emberekhez, hasonló mértékben kegyetlenül, gyökeresen megváltozott az életem. Olyan szintű lelki erőt adott, hogy már senki nem mer velem packázni. Olyan mértékű hidegséget, érzéketlenséget tudok sugározni, hogy rendesen félnek tőlem. Legbelül nyilván nem ilyennek indultam életem első felében, de nálam önvédelemi reakció gyanánt ez alakult ki. Aminek kiváltképp örülök! Ne legyen büntudatod sosem amiért rosszat teszel másoknak, hiszen másoknak sincs. Csak az emberiség úgy 2-3 % százaléka fejlődött érzelmileg olyan szintre, hogy képes legyen érezni, együttérezni, szeretni, sajnálni stb...de őket úgyis megismered majd távolról. A többiekkel csak úgy ahogy írtam. Sok sikert!