Mihez kezdjek a napi szinten rám törő öngyilkos gondolatokkal?

#1: itt, ahol élek nincsen pszichológus. Legközelebb 80 km-re van, amit nem tudnék finanszírozni. Sőt, ha itt a közelben lenne pszichológus azt sem tudnám finanszírozni.

#2: talán igazad van, lehet, hogy rosszul ítélem meg a pszichiátereket, de eddig ahány pszichiáterhez járó emberrel volt dolgom mindegyikük szedett valami gyógyszert és a legtöbben óvva intettek attól, hogy valaha is ilyen szerekhez kelljen folyamodnom. Nem vagyok gyógyszerellenes, de csak a legvégső esetben szedek be gyógyszert. Ettől függetlenül megfontolom a tanácsodat a pszichiáterhez fordulással kapcsolatban. Az anyagi helyzetem nem teszi lehetővé, hogy magánrendelésre menjek, legyen szó akár pszichológusról, akár pszichiáterről, az SZTK rendelés eredményességéhez pedig nem fűzök nagy reményeket.

#3: Nem mondanám, hogy sz*r volt az életem, leginkább magamnak köszönhetem azt, hogy most itt tartok. Most sem mondom azt, hogy rossz életem van (persze ez relatív, kinek mi számít rossznak), de még mindig lehetne sokkal rosszabb ennél. Én azt érzem, hogy nincs már (akarat)erőm küzdeni. Gondolom, hogy elég nyafogás szagúnak érzitek az írásomat, de nem, azon már túl vagyok. Tényleg egyáltalán nem érdekel már semmi az életben. Igyekszem segíteni a családomat, de sajnos még így is sokszor belebukok ebbe is.

#5: Édesanyáméknak is megvannak a maga problémái, nem akarom leterhelni még a sajátjaimmal is őt/őket. A családban lévő emberek közül nagyjából mindenki inogó lábakon áll, és örülnek annak, hogy a felszínen tudnak maradni. A nagymamámat szintén nem akarom sokkolni a gondjaimmal, bár sajnos elég sokszor látja ő is rajtam egy-egy rosszabb napomon, hogy valami nincs rendben velem. A másik dolog, ami nagyban megnehezíti az életemet, az az, hogy (ezt is mostanában vettem észre magamon) ha közösségbe megyek akkor feszélyezve érzem magam, a lehető leghamarabb le akarom tudni az éppen aktuális dolgot és haza akarok jönni. Ha nagyobb tömegbe megyek (bolt, leginkább), akkor kellemetlenül érzem magam a sok ember közt, egy idő után zavar a zaj, a ricsaj. Valamint van még egy problémám, ami már pár éve is fennállt, de akkor elbagatellizáltam. Eddig kétszer már sikerült elhelyezkednem két munkahelyen, de már elejétől fogva az volt a bajom, hogy reggeltől úgy délután 1-2 óráig maximális munkakedv, aztán eljön a délután 1-2 óra és teljesen elmegy a kedvem mindentől, haza akarok menni és teljesen magam alatt leszek. Ez akkor is fennállt, ha fizikai munkát végeztem, és akkor is, ha szellemit. Ennek az okát nem tudom mire vélni, egyszerűen csak feltámad bennem egy ilyen érzés, és bármivel próbálom elterelni a gondolataimat róla folyton csak az jár a fejemben, hogy otthon akarok lenni.

27 éves vagyok.