Normális, ha egy 12 évesnek öngyilkossági gondolatai vannak?

lehet, hogy engem is a gyerekkori elnyomás vezetett oda, hogy mára már számtalanszor vagdostam magam, és nekem is sok gondolatom forog az öngyilkosság körül... az a baj, hogyha valaki kicsi (de ez sokszor a tinikre/felnőttekre is igaz), nem fogja fel, hogy mekkora súlya van a szavaknak, a kiközösítésnek, a bántásoknak. nekik ez szórakozás, és úgy vannak vele, hogy nem hal bele a másik... ahha, csak közben jobban tönkre tudják tenni a lelkét, mint gondolnák. ezek után, ha valakire rásütik, hogy gyenge, és azért bántalmazza magát, el lehet gondolkozni, hogy vajon miért gyenge? nekem például családi környezetben mindig rendben volt minden, szerető közegben nőttem fel, amiért hálás is vagyok, viszont a korosztályom mindig bántott, a fiúktól is sok rosszat kaptam, hogy így meg úgy csúnya vagyok, később, amikor idősebb lettem, meg már sorozatban kihasználtak.. és a nagymenő erős emberek, akik mellett van egy "hadsereg", akik ugyanúgy ugatnak, mint ők, nagyra vannak magukkal, hogy ők bezzeg nem bántják magukat, meg mindenkinek vannak gondjai, stb... ja igen, de ha valaki direkt okoz másoknak, akkor ne csodálkozzon, ha az adott személy egyre gyengébb, és reményvesztettebb lesz. és az se, aki nem volt olyan helyzetben, mint ő... minden osztályban max 1-2 ilyen kiközösített személy van, az átlag ember nem tudja, milyen sz r különcként felnőni. aztán csak egyre több attrocitás ér, de akkor már romokban a lelked, és nem tudod úgy feldolgozni, mint egy egészséges lelkületű ember... viszont kérdező, még így is azt mondom, hogy ne bántsd magad, mert egyszer fogsz találni olyan környezetet, ahol te is jól érzed magad, meg ezzel nem csak magadnak okoznál fájdalmat, hanem pl. a családodnak is.

19/L

Ugyanígy voltam.

Igazából annyit tudok mondani, hogy az egyetem/munkahely sokkal jobb lesz, de valószínűleg már a középiskola is.

Jah, és nekem még a suliváltás is segített annak idején. Az új helyen sem lett sok barátom, DE legalább már nem voltam célpont sem. Békén hagytak.

21/L

A közhiedelemmel ellentétben a "normális" egy személyiség esetében nem azt jelenti, hogy semmilyen szokatlan, nem hétköznapi dolgot nem produkál. Normális az, aki adott körülményekre az elvárt módon reagál. Például ha súlyos trauma éri, pl. háborúban lát valami borzalmat, aztán élete végéig rémálmai vannak, az normális. Az lenne nem normális, ha nem lennének rémálmai.

Az, hogy egy 12 évesnek öngyilkossági gondolatai vannak, ha mindenhol kirekesztik, kigúnyolják, szapulják, teljesen normális. Az a nem normális, hogy ilyet tesznek vele. De ő maga teljesen az.