Az iskolától teljesen kikészülök nem bírom már mit tehetnék?
Pár nap múlva iskola de én már a gondolatától is szabályosan rosszul vagyok.
Tanulni nagyon nagyob szeretek, szerintem az egyik legjobb dolog a világon tudni és gyarapítani a tudásunkat. Már kis óvodásként is mindig többet akartam tudni. Minden érdekelt, és az óvoda szörnyen unalmas volt számomra. Gyűlöltem is rendesen. Mondjuk ez a gyűlölet lehet, hogy inkább azoknak az óóvónőknek titulált náciknak szólt akik folyamatosan a próbálták mmegkeseríteni az életemet azzal, hogy a belémtömtek
mindent érkezésekkor, hiába mondtam szépen hogy nem szeretem, vagy már elég volt, hiába sírtam, mindig meg kellett ennem mindent. Volt hogy a kanál megvágta a számat olyan erősen nyomta bele az egyik. Nem engedtek olvasni, rajzolni, illetve alvásidőben nem engedtek ki mosdóba sem mondván úgysem kell mert csak feltűnési viszketegségem van. Mindezt azért mert zavarta őket, hogy kicsit előrébb voltam szellemileg mint általában a velem egykorú gyerekek. Szóval mikor ennek a rémálommá vége lett és iskolába kerültem én voltam a legboldogabb a világon. Ott már mindenki kedves volt, nagyon sok érdekes dolgot tanultunk, olvashattam, rajzolhattam. És ott már nem unatkoztam. Aztán első osztályban kiderült hogy elég okos vagyok. Kitűnő lettem, matematika versenyeket nyertem. És mindenki dicsért hogy milyen ügyes vagyok. Ez eleinte egyáltalán nem érdekelt, csak azért tanultam mert érdekeltek a dolgok, minden lenyűgözőnek találtam.
Aztán úgy hatodikos korom körül éreztem először azt, hogy habár nem érdekelt az adott tananyag azt hiszem hon és népismeret volt a tantárgy, muszáj megtanulnom és muszáj ötöst kapnom. Érdekes dolog ez, mert ha jól csinálsz valamit, és erre a környezetedben lévők rájönnek, eleinte csak dicséreteket kapsz, aztán egy idő után jönnek az elvárások. Így voltam én is. Eleinte kaptam egy simogatást, egy puszit, egy gratulációt a jó jegyekért aztán már én voltam az aki sosem kaphat négyest, sosem hiányozhat, nem hagyhat ki versenyt, nem hibázhat. Noha senki nem mondta ezeket nekem soha, de mindig éreztem. Például egy ilyen eset volt hogy egy helyesírási versenyre készültünk a tanárommal, a helyi fordulón jól szerepeltem bár volt egy pár hibám. Erre a tanárom kikért egy óráról, felvitt a könyvtárba és konkrétan meghamisíttatta velem azt a feladatlapot. Nem volt elég a 80% neki 100% kellett és hiába mondtam hogy szerintem ez így nem helyes ő csak annyit mondott, hogy nem beszélünk róla és senki nem tudja meg.
11 iskolás évem alatt mindig kitűnő voltam, de igazából nem is azért mert én így akartam, hanem mert már kényszernek érzem. Mert ha például egy közepes tanuló kap négyest, az nem kelt különösebb feltűnést, de ha én akkor rögtön jönnek a kárörvendő reakciók osztálytársaktól, amik nagyon rosszul esnek és akkor tanároktól meg a csodálkozás hogy most miért nem nyújtottam 100%ot. Pedig nincs ebben semmi különös. Én is ember vagyok, messze vagyok a tökéletestől, én is hibázhatok. A magyar és matek tanáraim a legszörnyűbbek. Mindig keresztbe akarnak nekem tenni. Állandóan minden dolgozatban keresik a hibákat és ha nem találnak akkor kreálnak bele ők. Csak azért hogy az osztály előtt is kijelenthessék hangosan hogy mit és hol rontottam el. Sőt, a magyar tanárom ő szándékosan aláz meg mindig. Ezek miatt olyan maximalizmus, és megfelelési kényszer alakult ki bennem, hogy ha valami aprócska hibát is ejtek hetekig rágom magam rajta. És nem csak iskolai hibáról beszélek, hanem pl elejtek valamit. Akkor is azon kattog utána az agyam hogy mi lett volna ha jobbra fordulok bal helyett...stb. szünetekben még nem is annyira rossz a helyzet, itthon még elvagyok valahogy de iskolaidőbeb nem tudok aludni, enni, állandóan hányingerem van, evési zavaraim vannak, remeg a kezem, hullik a hajam. Ráadásul lassan már kb 40 kg leszek. Borzasztó ez az egész. És nem tudom mit tehetnék. Próbáltam jógát, meditációt, mindent amit a neten lehet találni de nem segít semmi. :( Volt már valaki hasonló cipőben? Valami tanács? :( 18/L
válasza:
válasza: válasza: válasza:Bocs, véletlenül elküldtem... szóval...
Mint egy kiválasztott, mint a törzs egyetlen szűz leánya, te kiemelted saját magadat a többiek közül és áldozati bárányt csináltál magadból. Azért tudnak megalázni, mert hagyod.
El kell jutnod odáig, hogy őszintén mosolyogva, őszintén megmondd a többiek szemébe, hogy te bizony őszintén lesz**od, hogy lett két hibád a dogában. Ha ez sikerül, többet senki nem fog piszkálni.
Hasonló cipőben jártam én is. Aztán jöttek a hármasok, a kettesek... És nem azért, mert nem tudtam volna jobbat, de már én is besokalltam egyszerűen. A tanultaknak felét elfelejted, a másiknak meg nem veszed hasznát az életben. Mi a francnak legyek ötös kémiából, ha nekem elég a hármas, ami meg érdekel, annak utánanézek magam(iskolában meg úgyse tanítják).AZ ÉLETEDBEN EGYEDÜL MAGADNAK KELL MEGFELELNED.
Én is gyűlöltem a magyartanárom, megutáltatta velem a tantárgyait, pedig mindenem a nyelvtan és az irodalom volt. Írtam neki egy közel 90%-os érettségit, aztán nem tanultam szóbelire. Vagyis a kafkás tételt megtanultam, de hát 20:1-hez... :D És olyan rohadt jó érzés volt, hogy nem tudtam semmit, és így is meglett a négyesem (gondolhatod, hogy lepontozott), de végre én is semmibe vehettem azt, hogy ő mit érez, merthogy biza ő is semmibe vett sok-sok éven keresztül.
Nem kell popsit nyalogatni, főleg nem olyan embereknek, akik csak potenciális elismerésforrást látnak benned, mert milyen knrva jó, ha van egy okos diákjuk, akit mutogathatnak, hogy milyen szuper tanítási módszerük van. Pontosabban, hogy nem a tanítási módszerükkel van baj, mert lám, ez az egy meg tudta tanulni. A LÓFÜTY1T! Ne akarj ilyen elcseszett életű gyökerek sikerpótléka lenni! Inkább aludj nyugodtan, legyél egészséges, minthogy ilyen emberek miatt emésztődj fel idő előtt.
válasza: válasza:Én is hasonló problémával megyek majd iskolapszichológushoz, csak nálam annyi a különbség, hogy nekem nem a családom, nem a tanáraim várják el, hogy mindig ötös legyen minden, hanem ezt saját magamnak csinálom, amibe az elmúlt tanévben én is belebetegedtem. Valószínűleg tőlük is érkezik valamennyi elvárás, de ezt mind én csinálom magamnak. Beteges kényszert éreztem mindig a tanlásra, a péntek délután és a hétvégéket végigtanultam, amibe teljesen tönkrementem. Egyetlen tanár volt, aki nem hagyta, hogy egy picivel lazábban vegyük, és az ő tantárgyára készültem szinte éjjel-nappal. (Abból a tárgyból előrehozott érettségit tettem, ősszel megyek majd emelt szintre, hát kíváncsi leszek....) Max ennyi rossz impulzus ért. Szó szerint belebetegedtem ebbe (petefészekcisztával műtöttek télen)
Neked azt tudnám javasolni, hogy próbáld lejjebb adni. Nem a szintet, nem a tanulást, mert tanulni tényleg nagyon jó, hanem azt a stresszt és szorongást, amit ez kivált belőled. Sportolj, csináld azt, ami kikapcsol, de ne kattogj mindig a tanuláson. Ne várd meg, hogy valami rossz történjen, ne csak akkor akarj változtatni, amikor már nagy gáz van (tapasztalat). Egyik iskola sem ér annyit, hogy beteg legyél tőle, ezt én is bátran ki tudom jelenteni.
Kérj segítséget, nem szégyen. Én is bizalommal fordultam a pszichológushoz, és ha kell, egész évben járni fogok hozzá, hogy megkönnyítse a felkészülést az érettségire.
válasza:Ahh. Én is ilyen voltam egy ideig.
Okos voltam (vagyok), tanultam, stb.
Anyám tette rám az elvárásokat, 4-esért iszonyú nagy lebaszás volt. Állandóan maxon pörögtem. De nem vagyok dühös anyámra, utólag kiderült, hogy a kedves pedagógusok minden áron gyp iskolában akartak engem viszontlátni, ezért kellett mindig maxon lennem. Nem tudtak rajtam fogást találni.
Aztán jött az epilepszia (már elmúlt hálistennek, jogsit is rég kaphatnék már jogszabályok szerint). Kaptam a rengeteg gyógyszert, ami sem az agyamnak, sem más szerveimnek tett jót (majdnem impotens lettem tőle. Lol. Ez így utólag derült ki számomra). Rohadtul belassultam. Ötödikben kínkeservvel hoztam évvégén a 4-es átlagot, a tanuló, aki 3.-ban szinte kitűnő volt.
5. óta gimibe járok már. És pár dolgot megtanultam. Engem a matek/fizika/info rész érdekel, ami meg pluszba érdekel, úgyse nyújtja a suli... Hol fogják nekem megmondani, hogy hogyan használjam a videószerkesztőmet? (valami studio platinum) Szenvedtem vele, és kitapasztaltam.
De komolyan. Töri, Matek, fizika, info, angol, német, most oroszt kezdek. Nem vagyok műveletlen! Ezek érdekelnek is!
Biosz, ének, hittan, mittudomén mi a lószart minek tanuljam? Különben is, hitet hogy lehet tanulni?
És a tanár is sokat számít. Alapjábavéve nem szeretem az irodalmat, de 9., 10.-ben lazán hoztam a 4-est, 10. végére kicsit meg is kedveltem a tárgyat. Korrekt volt a tanár.
Aztán visszajött az az idióta HP, aki 6, 7, 8-ban "tanított". Rögtön le is romlott az átlagom. -.-
Nyelvtan.
8.-ban megszórt kettesekkel, párszor egyessel, mert a határozószók, meg a b*zi mondatelemzés milyen fontos...
Meg hogy segít nyelvtanulásban.. A nagy francot! Eddig mindig a megérzéseim, logikám alapján döntöttem el, hogyan rakjak össze egy mondatot. Még a Nagyanyám tanította. Azóta angol, német b2 vizsga megvan... (na jó, a német telces... xd).
Elkalandoztam.
Röviden: megtanultam, hogy nem érdemes maxon lenni. Nemhogy állandóan, de ha lehet, soha ne használd ki az összes erőforrásod. Persze tanulni kell. Legyen meg a pontszám. De négyesed, ötösöd lesz másik, max a másik tantárgyból, de egészséged, és idegeid nem lesz új.
17f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!