Mostmár örökre öngyilkosság lesz a megoldás?

Volt egy keményebb néhány évem, amikor le voltam csúszva nem kicsit. Magamba fordultam, vagdostam magam, gyűlöltem magam, de még inkább az életet. Közel voltam hozzá hogy öngyilkos legyek. Nem olyan figyelemfelkeltősen, hanem tényleg. Fejembe vettem hogy ha végképp beleunok az életembe, akkor csak véget vetek neki és ennyi volt. A legjobb megoldásnak tűnt a szenvedésemre, meg úgy mindenre. És bár egész jól kijöttem ebből a helyzetből, jó munka, fizetés, autó, csajok. De visszatérő gondolat az öngyilkosság. Egyszerűen automatikusan erre gondolok, ha letört vagyok valami miatt. Most is ezen kattog az agyam, és még mindig simán jó alternatívának érzem. Fog ez valaha is változni? Én úgy érzem nem...

26/F