Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Miért érdemes élni?! Úgy...

Miért érdemes élni?! Úgy érzem kezdek elveszni!

Figyelt kérdés
Ha unod a hagyományos keresztrejtvényeket

Nem is tudom hol kezdjem és mit írjak, igazság szerint azt se tudom mit várok ettől. Úgy érzem romokba van az egész életem. Nem nagyon vannak barátaim, nincs semmi ami érdekelne, a 8,5 éves kapcsolatomnak úgy látszik vége, a családom hülyének néz, nincs semmi életcélom. Hogy lehet ebből az egészből kimászni??? Úgy érzem egyre mélyebbre süllyedek mint a magányba mint magamba. Rengeteget gondolkoztam mostanába azon hogy semmi értelme tovább élni. ( tudom vannak nálam sokkal szarabb helyzetbe lévő emberek is. Anyagi téren szinte mindenem meg van 26 évesen családi ház, kocsi, motor, munkahely). Viszont érzelmileg senki sincs mellettem senki nem ért meg. A családom hülyének néz, bármit mondok anyámnak az a válasz rá hogy " én nem vagyok normális és hogy hülye vagyok" apám egy arrogáns, beképzelt ember. Baráti kapcsolatok nem nagyon vannak szinte sose keressük egymást mostanába. A menyasszonyom pedig közölte hogy már nem szeret, nem akar velem lenni. Egyáltalán nem ért meg egy csepp együtt érzes sincs benne és én pedig nem tudom megérteni hogy tud 8,5 évet egy csettintésre eldobni. Mostanába nem volt olyan jó a kapcsolatunk, de nem is tettünk érte semmit hogy jobb legyen. Én meg sajnos későn ébredtem rá hogy nem akarom őt elveszíteni. Csak mostanra már ő nem akar küzdeni értem. Nem tudom mit kezdjek magammal? Kezdek becsavarodni! Ehhez még hozzá jön az is hogy testileg nagyon elhagytam magam az elmúlt 3 évbe. Napi szinten fáj a fejem, nem tudok aludni, enni, gyomor és nyombél hurutom van. Nem merek az emberek felé nyitni, állandóan szorongok, azon izgulok hogy mások mit gondolnak rólam. Az ég világon semmi önbizalommam nincs és egyáltalán nem szeretem/tisztelem magam. Ehhez még hozzá jön az is hogy szexuális téren is teljes csődnek érzem magam.


Hogyan lehet ebből ki keveredni úgy ha tényleg senki nem áll melletted, senki nem ölel át és mondja azt hogy nem lesz semmi baj???


Tudnék még órákat mesélni, de ezt is meg köszönöm ha valaki elolvassa.


Üdv egy elveszett 26 éves " férfi"



2018. febr. 1. 12:30
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:
Na nekem ugyan ez van, leszámítva, hogy sokminden érdekel csak még súlyosan meg is betegedtem így szinte semmit nem tudok csinálni ami feldobna. És öregebb is vagyok egy évtizeddel. Én próbálom elfogadni, hogy ez van és remelni, hogy majd jobb lesz. Arra gondolni, hogy bármilyen rossz szituációt hozzon az élet azt egyedül én döntöm el hogyan reagáljak rá. Sportolj! Az sokat segít. Én is azt tenném ha lehetne. 🙁
2018. febr. 1. 12:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
100%

Mindig szükség van új célokra/álmokra, amiket meg akarsz valósítani. Sokszor érezzük azt egy-egy nehezebb időszak után, hogy semmit nem akarunk, semmihez sincs kedvünk. Őszintén szólva szeretünk belesüppedni ebbe az állapotba, mert túl gyengék és lusták vagyunk ahhoz, hogy változtassunk, vagy egyszerűen nincs kedvünk. Vagyis minden a hozzáállásunkon múlik.


Nemrég jöttem ki egy hasonló időszakból, több mint egy évig tartott. Suli miatti állandó görcsölés, nőgyógyászati műtét, amitől hónapokig padlóra kerültem lelkileg, egész nyáron bámultam ki a fejemből, amikor kiderült, hogy kiújult a betegség, aztán vissza kellett menni a gimibe, amihez semmi kedvem nem volt. Aztán erőt vettem magamon (mert változtatni akartam ezen a helyzeten), és elkezdtem járni iskolapszichológushoz. Kb. 2,5 hónap alatt rendbe jöttem, de csak azért, mert én is akartam a gyógyulást és mert tényleg sokat segített. Mindent kilátástalannak láttam a jövőmet illetően, nem akartam egyetemre menni (ezt azzal magyaráztam, hogy nem leszek anya, ha egyetemre megyek, mintha az egyetem meggátolna abban, hogy anya lehessek, igen ebből kellett kigyógyulnom, de nagyon fájt), állandóan szorongtam egy tantárgy, pontosabban a tanárnő miatt. Ezen gyorsan változtattam, előre hozott érettségit tettem, enyhült a szorongásom. Aztán végül a jövőmre is megoldást találtam: végre megtaláltam azt az irányt, amerre menni szeretnék, kisgyermeknevelőnek fogok tanulni ősztől. Igen, a betegség is ebbe az irányba vitt, de most már biztosan tudom, hogy ezt szeretném.


Röviden: nem baj, ha sokáig úgy érzed, hogy csak fáj és nem akarsz semmit. Élj meg minden rosszat, mert utána sokkal könnyebb lesz a jó felé tekinteni, így fogod megtalálni a motivációt, az erőt ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat. Kitartás, minden rossz véget ér egyszer. Ha nem megy egyedül, neked is jót tenne egy jó szakember.


L/19

2018. febr. 1. 13:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:
Az még lemaradt, hogy most nagyban befolyásolja a kapcsolatod vége a hangulatod meg élethez való hozzáállásod. Nagyon nehéz de mielőbb le kéne zárnod. Nem érdemes olyanért küzdeni aki már nem akar minket. Most elképzelhetetlen de ha lesz új kapcsolatod a kedved is jobb lesz. Gyászold ezt el, aztán adj esélyt másnak.
2018. febr. 1. 13:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 A kérdező kommentje:
Valószínűleg tudom hogy mit kéne tennem. Csak nem tudom elképzelni se hogy közeledjek más nők felé, amikor a mai világba mindenkinek a " macsó csávó" típus kell. Én pedig inkább a régebbi hűséges, érzelmes, őszinte típus vagyok.
2018. febr. 1. 14:21
 5/15 anonim ***** válasza:
Nem kell minden nőnek a macsó típus, meg fogod találni azt, akinek pont te fogsz kelleni, csak ne add fel. Legyél nyitott az újdonságra, mozdulj ki, a pozitív kisugárzás nagyon sokat számít.
2018. febr. 1. 14:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 anonim ***** válasza:
Még nagyon fiatal vagy. Adj időt magadnak. Egy ilyen hosszú kapcsolat után teljesen normális, hogy így érzel. Próbáld elfogadni, hogy most ez van. A baj, nem az hkgy most ez van, hanem a gondolataid, amik azt momdatják veled, hogy mindig ez lesz. Pedig nem. El fog múlni és idővel meg fogsz szeretni mást és helyre áll a lelked világa is. No para!
2018. febr. 1. 15:21
Hasznos számodra ez a válasz?
Gyertek csajok!
 7/15 anonim ***** válasza:
Nem lehetne, hogy elfelejted mit gondolnak mások és inkább arra figyelsz te mit gondolsz mahadról és próbálsz annak megfelelni ami a te értékrended szerint jó meg helyes? Mert mások is akkor fognak tisztelni ha látszik rajtad, hogy összhangban vagy magaddal. Olyan fontosak mások mikor aut mondod senki nincs ott aki megfogná a kezed? Azért te legyél ott magadnak! Mert ki legyen ha te sem? Legalább te szeresd magad ha más nem teszi. A testmozgás nagyon jót tesz szorongásra és a többi problémára is. Az önbizalmad is nőni fog tőle. Menj el esténként futni....legalább próbáld ki. Jót fog tenni. A kapcsolatodnak annyi. Ez szomorú. De azért nem kell katasztrofizálni a helyzetet. Mivel a médiából ez a kötelező boldogság folyik így mindenki boldogtalan mert mindenkit érnek rossz dolgok és ilyenkor az emberek azt képzelik, hogy vége a világnak mert egy darabig szomorúak lesznek miközben az egész világ boldog. Francokat boldog. Csak ezt mutatják. A boldogság csak pár pillanat, aminek örülni kell. De a szomorúság ugyan úgy része az élezünknek csak ezt senki nem akarja elfogadni, sem megélni hanem kapálózik ilyenkor, pánikba esik és azonnal boldog akar lenni megint ami lehetetlen. Aztán pont a.kapálózás miatt hózódik el a.szenvedés. a.jobbak még képesek valami diagnózist is.keresni maguknak, mint depresszió meg szorongásos zavar stb. Hogy legyen igazolásuk arra.épp miért nem boldogok. És aután életformájukká válik a.boldogtalanság. ahelyett, hogy elfogadnák, hogy ez van egy darabig, kisírnák magukat aztán majd elmúlik és megint.vidámak lesznek. Ne ess kétségbe....az a legrosszabb amit tehesz.
2018. febr. 1. 15:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 A kérdező kommentje:
Köszönöm az eddig válaszokat. Megpróbàlok magamon erőt venni valahogy. Nagyon rossz ez így főleg hogy együtt is lakunk/laktunk. De igazatok van elsőnek valahogy saját magam kell megszeretni.
2018. febr. 1. 17:03
 9/15 anonim ***** válasza:
Nem kell erőt venni magadon, csak fogadd el, hogy most szomorú vagy mert ez így normális. Éld az életed mint eddig, de közben lásd meg benne az adódó örömöket és lehetőségeket is. Pl. Egy szép napfelkeltét, egy tál finom ézelt vagy egy jó beszélgetést valakivel. Ne akard ezt az egészet megváltoztatni hétfőről szerdára mert úgysem menne. Csak élj tovább most szomorúan aztán ahogy telnek a.napok múlni fog a fájdalom és egyszer csak azt fogod észrevenni, hogy már jól vagy és jöjet más. Nem kell rágörcsölni erre a hogy oldjam meg dologra. Nem kell megoldani....majd elmúlik magától....csak próbálj megnyugodni. Azt nem hiszem, hogy semmi nem érdekel....biztos van olyan téma ami igen. Próbálj olyan dolgokat csinálni amik örömet okoznak....minden pici öröm számít. Hidd el, el fog múlni és pár év múlva már lesz egy másik lány akivel boldog leszel. Gondolj arra, hogy csak ezt az átmeneti időt kell kibírnod...☺ És a nők nem a macsókat szeretik. Legalábbis azok a nők akik neked is kellenének. 😉
2018. febr. 1. 19:15
Hasznos számodra ez a válasz?
Szúnyogriasztó
 10/15 Miquel ***** válasza:
100%

"Szomorú ember az, aki felért a csúcsra,

mert lefelé vezet onnan mind útja." - írtam egyszer egy versemben, és tartom helyesnek ma is. az embert az állandó mozgás, fejlődés, a kitűzött célok elérése teszi csak boldoggá. Neked saját bevallásod szerint is megvan mindened; családi ház, kocsi, motor, munkahely. Ilyen háttérrel miféle célod lehetne? Még egy családi ház, még egy kocsi, még egy motor, még egy munkahely?

Ezek nem reális célok. Úgy értem, nem hátrány, ha megvan, de célnak édeskevés. Egyenes út a kiüresedés felé. A barátnőd is azért szeretett ki belőled, mert céltalanná váltál.

Nehéz belátni, de az anyagi javak nem szolgálják az ember boldogságát. Én nagyon mélyről indultam. Azóta többször voltam fent is, lent is. Most (59+) megint az egyik mélyrepülésemet végzem. De tudod mit? Nem bánom. Nem igazán tetszett az a valóm, aki akkor voltam, amikor a csúcson vegetáltam. Mert az nem élet, csak vegetálás. Olyankor már meghalt az ember, csak még nem temették el.

Persze nem javasolhatom, hogy dobj el mindent, és kezdd elölről. Csak elmondtam a saját példámat, és azt, hogy egy küzdelmes, de ettől szép és ettől boldog életet tudhatok magam mögött.

2018. febr. 2. 15:50
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!