Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Van kiút a pánikbetegségből?

Van kiút a pánikbetegségből?

Figyelt kérdés
Sziasztok! Olyanoktól szeretnék kérdezni, érdeklődni akik már valamennyire túl vannak ezen a betegségen. Elég régen kezdődött a kálváriám, anyukám mindig féltett és szorongott, több pánikos is van a családban, én sosem tartoztam közéjük és próbálok most is másképp élni. 2 és fél éve állapítottak meg nálam agydaganatot amit egy igen komoly műtéttel tudtak kiszedni, műtét után párom "cserben hagyott" ezért a kapcsolatnak vége lett.(4 év) szüleimnél voltam és ők már nem tudtak otthon maradni ápolni ezért egyedül maradtam otthon a gondolataimmal. Elég kemény rosszullétekkel küzdöttem, ami akkor még a műtét és betegség következménye volt, de egy idő után elkezdtem szorongani és pánikolni. Akkor ezt még csak a műtétnek tudtam be, sose gondoltam, hogy ez más... Ájulásérzés, szédülés, folyamatos szorongás, mindentől való rettegés. Az állandó kontrollokon való rettegés sem könnyíti meg a helyzetem, minden egyes alkalommal átélem ugyanazt az érzést amit először. Legutóbbi kontrollon félre diagnosztizáltak és egy még annál is sokkal rosszabb helyre írtak 3 féle lehetséges daganatot. Összeomlottam, a világ beszűkült és egy hétig zombi voltam, ameddig az orvosommal nem tudtam beszélni. Ő azt mondta semmi probléma, ne aggódjak. Oké köszi, a pánik azóta jobban úrrá lett rajtam, igaz már sokat javítottam magamon, de még mindig nem az igazi. Újabb kontrollon jártam ahol csak beszélgettünk, ott is azt mondta minden oké, ennek ellenére a papíromra azt írták, hogy "feltételezhetően 2mm elváltozás látható". Iszonyatosan fáj a lelkem, hogy más 26 éves csajok élik az életüket, rám pedig ezt rakta az élet, állandó rettegés a kontrolloktól és pánikrohamoktól. Szeretnék már ettől megszabadulni, minden lehetőségen szívesen fogadok!

2018. márc. 9. 21:53
 1/8 A kérdező kommentje:
Annyival kiegészíteném, hogy karácsony körül még a lakásban is szédültem, kocsiban rettegtem és szenvedtem a munkában is. Ezt nagyjából sikerült kontrollálni, már nincs rohamom a kocsiban és itthon is elvagyok egyedül. Edzeni járok hetente 4-5x ahol szintén sokszor jött rám roham, most már azt is valamennyire tudom kontrollálni. Moksa cseppet szedem, lehet placebo de jobb, viszont van még hova fejlődni. Ma rettegve írtam a mostani páromnak akivel élek, hogy bementem a tescoba egyedül és rohamom van. Nagyjából kimenekültem és eszméletlenül szédültem, olyan volt mintha elájulnék, de legalább már bementem...mire felértem a lakásunkba szétestem, itthon már hamar összeállt a kép. Ha eddig a szintig eljutottam, tudom magam tovább is "fejleszteni" egyedül?
2018. márc. 9. 22:04
 2/8 anonim ***** válasza:
88%

Igen van kiút, de hosszadalmas, és keserves.

Ha több pánikos is van a családodban, valószínűleg örökölted a hajlamot, ahogy én is. A valódi pánikbetegség hormon rendellenesség, és mint ilyen gyógyszerekkel rendbe tehető, és sajnos időnként vissza-vissza térő, míg eléred a teljes gyógyulást.

Az első lépés az lenne szerintem, hogy keresd fel a kezelőorvosodat, és mondd el neki a problémádat. Ő lehet, hogy tud neked egy jó pszichiátert ajánlani. Ha nem, akkor sajnos neked kell találnod egyet. Az alapbetegségeddel kapcsolatos papírjaidat vidd magaddal az első pszichiáteri beszélgetésre, a gyógyszerezés miatt szükség lehet rá.

Én elég későn jutottam orvoshoz, így kb 4 évembe telt, mire kihúzott belőle, de rendbe jöttem. Már nem probléma kilépni az utcára, emberek közé menni, eljutni a munkahelyemre. Igaz sokára, de visszakaptam az életemet. Sok erőt, és kitartást kívánok neked. Hidd el menni fog!

2018. márc. 9. 22:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm a pozitív választ! Jó olvasni a gyógyulásról! :) Engem minden nemű gyógyszerről tiltottak, legalább is az ilyen jellegűekről. Eleve hormon problémákat okozott a daganat, iszonyatos vizesedés, hízás, menstruációs problémák, ciszták. Szóval az idegsebészem és a neurológusom is azt javasolta, hogy ezt más módszerrel kezeljem.... általában cirka 2 percük van rám. Jutottam már előrébb, de érdekelne ki hogyan küzdötte le ezt az átkot. Ha a daganattal megküzdöttem ezzel is meg fogok, csak a módszerét keresem! Köszönöm a segítséget!
2018. márc. 9. 22:29
 4/8 anonim ***** válasza:
2018. márc. 10. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
A gyógyszer nem megoldás. Az kell,hogy kiadd magadból az érzelmeket. A pánikbetegséget valaminek az elfojtása és a megfelelési kényszer okozza
2018. márc. 11. 17:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim válasza:

Egy másik hasonló kérdéshez írtam,de gondolom nem baj,ha bemásolom a történetem:

Hát sajnos pár évvel ezelőtt egyik-napról a másikra másodjára elkapott ez a betegség,de kőkeményen,brutálisan..Nem mennék mélyebben bele,mert mindenkinek szörnyű,de olyan szinten voltam,hogy éjjelre nem mertem lekapcsolni a lámpát pl.,és a telefon csörgésére rohamot kaptam...Napi egy kiló fogyás,rohammal keltem,rohammal aludtam...Társasági életemet elvágta..

Mivel egyedül éltem,ezért nagyon drasztikus megoldást hoztam,mert a dokihoz akkor még nem tudtam elindulni,és senki se segített.

Az én módszerem a legnehezebb volt,de 2-3 hónap alatt vége lett.

A lényege,hogy szembementem a betegséggel..Vagyis..nem mertem a házból kimenni,de elindultam..Igen,rohammal,160-as pulzussal,de elindultam..10 perc után szó szerint visszamenekültem a házba...Másnap megint elindultam..már picit tovább mentem..Emlékszem az első postáramenetelemre..Harmadjára értem oda,kapkodva a levegőt,pulzus egekbe,de mentem...Egyszerűen nem láttam jobb megoldást,nem akartam gyógyszerrel félig meggyógyulni,de bele is ragadni a betegségbe..

A tömegközlekedés dettó..Mentem egy megállót,leszálltam,később kettőt..Alig vártam,hogy hazaérjek..

De bevált..Egyre többet tudtam menni,gyógyszert nem szedtem,csak rohamoknál,de azt is próbáltam bogyó nélkül..Csak néha sikerült..

Most nem fogok mindent részletesen leírni,de ezt tettem,szembementem vele..Mindennel amitől csak féltem..

Nagyon nehéz volt,szerintem nagyjából el tudod képzelni,hisz sokan ezeket egy életre elhagyják,és csak partnerrel megy.Nekem ez nem adatott meg...

De!

A legjobb módszer volt,és sokkal-sokkal erősebb lettem,mint valaha bármikor..Ha most eszembe jut,nem rossz érzés,hanem esküszöm hálás vagyok,mert ha azon túl tudtam lenni,már nem sok akadályt látok..Fura érzés,de tényleg azóta sokkal erősebb lettem..

Ez kellett hozzá..

Bocsánat,hogy hosszú voltam,de hátha segítek..

Mivel a baj fejben van,ott a megoldás is..Semmi más nem tud meggyógyítani,a gyógyszer a tüneteket nyomja el..már amennyire azt is..sok félelem megmarad..csak a saját gondolkodásod,elméd..

2018. ápr. 6. 23:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
Respect, utolsó. Tényleg nagy bátorság kell a szembemenéshez, de a leghatásosabb gyógyír.
2018. ápr. 27. 19:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim válasza:
Köszönöm,kedves vagy...:)) Bátorság?Hát most már talán úgy tűnik,de akkor az egyetlen járható út volt csak.
2018. ápr. 28. 09:36
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!