Képtelen vagyok emberi kapcsolatokat kialakítani?

Előre szólok, hogy amit most leírok meglehetősen zavarodottnak és szánalmasnak fog hatni (tudom, tudom), aki már herótot kap a mentális betegektől/magukat kereső emberektől, szerintem ne is olvassa tovább.

Az a helyzet, hogy egyszerűen képtelen vagyok úgy viselkedni, mint egy normális, értelmes szociális lény. Egész okos embernek szoktak titulálni meg minden, de rettentően aszociális, introvertált és szociofób ember vagyok. Nem a kezdeményezéssel van gondom, sőt, felületes, ismertségi kapcsolatom meglehetősen sok van. Egyszerűen nem szeretném, hogy megismerjenek az emberk, nem tudok és nem is akarok megnyílni másoknak. Elméletileg vannak barátaim, gyakorlatban inkább csak egyfajta mellékszereplő vagyok, tulajdonképpen senkinek nem tűnne fel a hiányom. Nagyon keveset beszélek, általában csak a tanácsaimat szokták kikérni, semmi érzelmen alapuló, komolyabb dolgot. Nem merek mások szemébe nézni, félek boltba menni egyedül és a nagy tömeget sem szeretem. Időnként meglehetősen mizantróppá/emberutálóvá is tudok válni, pláne, ha hülyékkel találkozom, amiból ugye sajnos sok van.

Nem igazán van senkim, távoli rokonaimmal élek, a családom úgymond szerte-széjjel az ország különböző pontjain. Depressziós vagyok, de egy ideje inkább csak olyan topa vagyok, sokszor azt sem tudom, hol vagyok, mi a téma, teljesen ki tudok esni a helyzetemből, annyit merengek, álmodozok vagy éppen tépelődök. Vagdosom is magam, mert tudom, hogy senkim sincs, akinek elmondhatnám a bajomat, mert én magam sem tudom, mi a szar bajom van igazából, de teljesen el vagyok szigetelődve igazából mindenkitől. Az emberek nem is érdekli a létezésem, pedig szerintem okos vagyok és tájékozott is, de nincs, akivel megosszak dolgokat. Interneten szoktam beszélgetni, de én egy idő után mindenkire ráunok (igen, tudom, hogy ez nagy ellentmondás, ezért sincsenek értelmes kapcsolataim, mert rajtam nem lehet kiigazodni). A gondolataim is hasonlóan csapongóak egyébként.

Gondolkodtam rajta, hogy szakemberhez fordulok, plusz a depresszióm/egyéb bajaim is eléggé kihatással vannak az életemre, de nincs önálló keresetem és nem is igazán van jó pszichológus/pszichiáter a környéken, akinél voltam, az sem tetszett, mert totál jelentéktelen dolgokat kérdezgetett (szerintem)...Éreztetek már hasonlóan? Vannak közeli, tényleg igaz barátaitok, akikre lehet számítani, hasonlóak hozzátok?