Miért pánikolok be amikor arra gondolok, hogy holnap munkába kell mennem?

Egy dolgon gondolkozz el, hogy lehet, hogy mindent a munkához kell igazítani, csak miből élsz, miből szórakozol, ha nincs pénzed. Márpedig pénzed akkor lesz, ha dolgozol. Kivéve, ha nem nyersz a lottón, vagy nincs egy gazdag rokon, aki eltart.

Mellesleg én speciel nem vagyok így a munkával, mert úgy tanultam annak idején, hogy olyat munkám lehessen, amit szeretek csinálni. Tehát én szeretem a munkámat.

Viszont dolgoztam olyan helyen, amit utáltam. Mert nem rögtön tudtam a szakmámban elhelyezkedni, de pontosan azért tudtam átvészelni, míg el nem jött az álommeló, hogy tisztában voltam vele, hogy pénzből él az ember.

Szóval ne hisztizz! Dolgozz, közben pedig tanulj és szerezz olyan munkát, amit szívesen csinálsz.

Szerintem azért pánikolsz be mert tudod hogy kezdődik az a kb. 8 óra elvesztegetése amit nem a saját életed építésével fogsz tölteni és nem szabadon. Én is így voltam minden munkahellyel, még diplomás állásokkal is. Kb. 30 éve már hogy meghoztam életem legjobb döntését és azzal a szilárd elhatározással mondtam fel hogy soha többé nem leszek alkalmazott. A szüleimnek volt gazdasága falun, a városi lakásomban meg a saját találékonyságomra hagyatkoztam hogy miből élek meg. És nem csak megélek de egész jól és szabadon. És akkor sem pánikolok például ha a szülői háznál a méheket egyetlen alsónadrágban gondozom, pedig mint tudjuk szúrósak, viszont a saját életem, én vagyok a magam ura és senki sem szól bele életembe. Míg például egy mérnöki állás esetén nem szúrt semmi, mégis pánikoltam. Illetve dehogynem szúrt, kell annál nagyobb döfés ha több órán át nem szabad az ember és másoknak termeli a profitot?

Volt úgy hogy találmányon is dolgoztam, saját elhatározásból otthon szabadon akár napi 10 órát. Mégsem okozott pánikot mert a saját életem volt az is és nem mások üzlete. Az a kedvenc jelenetem amikor egy munkahelyen némelyik előember (vagy inkább előmajom) kutyaként morog amikor mások ingyen munkája van kilátásban amiből nyerészkedhet. Hát kösz, morogjanak magukban, vagy akkor ha a kutyájával akar a csonton osztozni.

Ez érthető.

Alkalmazottnak lenni szívás.

Teljesen ellentétes az emberi természettel,vágyakkal.

Nem csak a munkaadónak kell megfelelni,de még a kollégákat is el kell viselni.

Sokkal jobb egy olyan életet élni,mint a feletted író,még ha nem is él akkora luxusban.

Mit ér egy márkás autó,meg göncök,kirakat élet,ha állandóan egy mókuskerékben kell élni miattuk?

Kizárólag azok szeretnek dolgozni,akiket a világon semmi sem érdekel,így nekik a munka egy elfoglaltság,amivel leköthetik magukat.

Ezekből lesz jó alkalmazott,pláne,ha szereti is a munkáját.

Aki viszont egy nyűgöt lát benne,annak sosem lesz másabb érzése,mint neked.

És igen,alkalmazottként azért élsz,hogy másoknak termeld a profitot.

Erről szól az élet,vagy kihasználnak,vagy te használsz ki másokat.

Vagy esetleg tanulj olyat,ami otthonról vagy kötetlen munkaidőben végezhető.

És akkor több szabadságod marad.

Nem liheg egy főnök folyton a nyakadban,és nem kell elviselni a munkatársakat.

A lehető legrosszabb ha csoportban kell dolgozni,másokhoz igazodni,elviselni minden ember egyéniségéből adódó marhaságait.

Az egyik ismerősöm pl programozó,Londonban él és dolgozik otthonról,és csak napi 4 órát dolgozik,mert annyiból is megél.