Az öngyilkosság megoldás?

Nem bírom már

Utálom ahogy kinézek emiatt elkezdtem edzeni, ma feladtam, mert a lábaim egyszerűen nem bírják

Utálom, hogy mindent feladok, mégsem tudok változtatni

Egy kövér disznónak érzem magam aki semmire sem képes

Úgy érzem, hogy nem tartozom sehova sem, az iskolában senki se foglalkozott velem, az egyetlen barátom is sokszor levegőnek néz, persze nem direkt, csak ha mondani szeretnék neki valamit és közben mással beszél olyan, mintha nem is hallana, ha elkezdtem valakihez beszélni úgy csinált, mintha nem is léteznék emiatt ezt is érzem

A nyári szünet erre rátesz mégegy lapáttal, mivel egész nap csak bent ülök a szobámban, mamám folyton basztat, hogy egyek, mivel napi 2-300 kalórián élek, viszont ma ez felment 1200-300-ra ami miatt olyan hasam lett, mint egy terhes nőnek és úgy érzem magam, mint valami jóllakott ovis, miközben utálom ezt az érzést

Mentális betegségeim is vannak amik rátesznek erre még egy lapáttal, mint például a bipoláris zavarom, a depresszióm, a hatalmas önutálatom, emiatt lett a táplálkozási zavarom is amiből kifolyólag hétfőn is 600 kalóriát vittem be, majd utána több, mint 2 órán keresztül edzettem, hogy ledolgozzam és a végén már -300 körül jártam amire büszke is voltam

Majd kedden 350 körüli volt a kalória bevitelem amihez megint edzettem így lett 200 alatt egy kicsivel

És mint említettem ma felment ez 1200-300-ra amit megint leakartam dolgozni, viszont a lábaim már nem bírták emiatt most olyan 1000-100-nál tartok

Legszívesebben nem is foglalkoznék ezzel, viszont mint említettem hatalmas az önutálatom ami ezt nem engedi

A depresszióval lassan 2 éve és a többivel lassan pedig 1 éve szenvedek, viszont már nem bírom

Nem akarok önző se lenni, hogy a családomat itthagyjam, viszont beszélni se merek nekik erről

Még ez tart bennem valamit, hogy őket nem akarom ezzel terhelni, de már nem bírom

Persze vannak álmaim, de ezek mellett nem érzem úgy, hogy képes lennék megvalósítani őket

És szerintem a világ is jobb hely lenne nélkülem, hisz csak mások friss levegőjét szívom, miközben nem csinálok semmit, ma például teletömtem magam, miközben mások éheznek és emiatt is olyan rossz érzésem van

Esetleg ha beszélnék velük erről, vagy ha a közeli barátomnak elmondanám akkor jobb lenne? Vagy ha talán gyógyszereket is kiírnának nekem attól jobb lenne?

Vagy valahogy, valamivel, akármivel is jobb lenne?

Bocsánat, ha valamit elírtam, de közben sírtam emiatt nem nagyon látom a kijelzőt

Ha pedig valaki kritizálni szerezne, nyugodtan, az évek alatt hozzászoktam már

Ha valamit nem ért valaki írja meg, elmagyarázom érhetőbben

Előre is köszönöm a válaszokat