Rettegek az egyetemtől, már pánikrohamaim is vannak, mit tegyek?

Én meg nemsokára befejezem. Utolsó év, mostanra az egész rendszert olyan szinten meggyűlöltem, hogy elmondani sem tudom. Hetek óta gyomorgörcsöm van, mert tudom, hogy idén is lesz valami gáz a rendszerrel, ami miatt megint én szívom meg é emiatt a szutyok miatt dolgozni is kevesebb időm lesz, mert természetesen csak a nap közepére tudnak ezek a szemetek gyakorlatot meghirdetni, nehogy előtte vagy utána legyen esélyem bemenni normális munkaidőben, hogy legyen miből összeszednem a tandíjra valót... Konkrétan hányok az egésztől.

Neked talán nagyobb szerencséd lesz.

Mitől rettegsz pontosan?

Az egyetem más dolgokat követel meg és mások az elvárások, egyrészt szabadabb vagy, másrészt ez azt jelenti, hogy jobban be kell osztanod a magad idejét és munkáját, mint a gimis oktatásnál. DE! Senki nem fog a mélyvízbe dobni rögtön, az anyagokat és követelményeket általában alaposan ismertetik már az elején és a tanárok sosem tagadják meg a kérdéseket az óráikról, legalábbis én még meg találkoztam ilyennel.

A gólyaprogramokra, amik közösségépítésre vannak, nyilván nem kötelező elmenned, de én nagyon ajánlanám az ismerkedést. Én olyan személy vagyok, aki kerülte ezt, de ez inkább csak növeli a szorongást, ha szerzel egy-két ismerős arcot, az sokat segít abban, hogy találj erőt bejárni minden órára. Intézettől és tanártől függően nem lesz kötelező látogatni minden előadást, de ha megvan a luxusod, hogy nem dolgozol egyetem mellett, tedd meg. Nem egy emberrel kezdtem együtt akikkel hirtelen nagyon elszálltak a szabadságérzettől, aztán csak néztek vizsgaidőszak előtt, hogy itt tanulni is kellett volna?

Azért ennyire nem kell rettegni. Én a gimit utáltam, olyan szinten el voltam ott nyomva, hogy sajnos a végéig benne is maradtam ebben a "szerepben". Egyetemen tiszta lappal kezdhettem, sokkal közvetlenebb nyitottabb lettem.

Ott már teljesen más a rendszer mint középiskolában. Persze tanulni kell, és nem egyszerű, de nem is teljesíthetetlen. Pánikolni sem kell. Első nap legyél közvetlen a többiekkel, aztán úgyis alakulnak a dolgok. Nekem életem legjobb évei voltak.

23N

Először is milyen szakra jelentkeztél?

Mert vannak olyan szakok, ami mellett egy csomó szabadidőd van, maga az anyag sem a végtelenségig elméleti inkább gyakorlatiasabb, könnyen megérthető, stb.

Nekem a gimivel se volt bajom, de az egyetemi évek életem legjobbjai voltak. Felnőttként kezelnek, magad osztod be az időd (nyilván bizonyos keretek között), a magad ura vagy, előre tudod, mikor lesz számonkérés/vizsga, nem szopatnak meglepi dogákkal. Pedig én olyan szakra jártam, ami köztudottan nehéz és állítólag szívatós. Szerintem nem volt. Sokat kellett tanulni, de velem mindig korrektek voltak a tanárok, még azok is, akikről rossz hírek terjengtek.

Szerintem tök feleslegesen aggódsz, pláne ennyire előre.

Én pont ettől a "nem ismer a tanár" dologtól tartok. A mi giminkben rettentő jó tanárok voltak, az összessel nagyon jó volt a akpcsolatom, bárkihez bármikor oda lehetett menni, Facebookon mémeket küldözgetni nekik vagy elmenni sörözni. Az egyetemenen viszont elég távolságtartónak tánnek nekem a tanárok/professzorok. Nekem jól jött, hogy a tanáraim ismertek, tudták, miért van éppen szar kedvem vagy rossz teljesítményem, egy kis protekció meg nyilván sosem ártott...

A magamnak osztom be az időmet dologgal is gondjaim lesznek/lehetnek, új város, új lakhely, én teljesen megértem, hogy félsz. Soha ne változz meg senki kedvéért, én ezt tanácsolom. Melyik egyetem egyébként?

en sokkal konnyebben vettem az akadalyokat egyetemen, mint gimiben, hiszen azt tanultam, ami erdekelt.

igaz, bulizni ritkan jartam, de sok jo baratom, ismerosom lett, sot, ott jottem ossze egy evekig tarto kapcsolatommal.

tanulni kell, de nekem nem jelentett oriasi sokkot a gimis tanulas utan.

sok sikert!

(szinten szte btk:))