A mentális egészségem szó szerint romokban van, nincs pénzem terápiára, nem tudok elutazni más városba, mit tegyek?

Jó, nem kell szétoffolni szegényt. Azok alapján, amit leírtál, nem nagyon lehet rámondani, hogy figyelemhiányos lennél. Annyit viszont meg tudsz tenni magadért, hogy elmész a háziorvosodhoz, ő neki el kell mondanod a problémáidat, és azok alapján tudod kérni (vagy magától fog adni) beutalót pszichiátriára (valószínűleg intézménybe kerülsz kb. 1 hónapra, szerintem azokat után, amit leírtál, egy nyaralás lenne).

Ezen kívül még egy lelki társ tudna sokat segíteni, akinek sok mindent el lehet mondani. Higyjétek el, depressziós embereknél nem célravezető ez a hozzáállás, hogy ("költözz el, mér nem dolgozol? más is dolgozik! stb.") , mert ők máshogy élik meg ezeket (legtöbbször bántásnak veszik, ami még jobban rontja a helyzetet).

Ha tudok segíteni írj nyugodtan, sajnos barátom révén megtapasztaltam, és borzalmas. A szerencse, hogy te változtatni akarsz, és el akarsz menni orvoshoz, vele ellentétben. :/

Vannak segítő szervezetek. Interneten keress ilyeneket, hívd fel őket.Mondd el a problémádat.

Vagy tényleg a háziorvosodnak mondd el.Ha nem tudod neki elmondani, írd le, és add át neki a papírt.Kérd benne, hogy segítsen.

Gondolkozz, talán van a környezetedben olyan valaki, aki rendes nagyon, akár régi tanárod,szomszéd, bárki.Beszélj vele, hogy segítsen.Soha nem tudhatod, lehet valaki tudna tenni érted valamit. Mondjuk egy munkahelyre beajánlana.

De az tényleg igaz, ebből te tudod magadat kirángatni!

Határozd el, hogy nem akarsz így élni, és tervezd meg apró lépésekben, mit tehetnél magadért.

Szerintem első a munka. Ne azt mondd, hogy így nem tudsz dolgozni!Nincs veled semmi baj , értelmesen leírod a problémáidat, megállnád a helyed egy munkában simán, és még barátokat is szerezhetnél.Csak ne akarj egyszerre mindent megváltoztatni, csak apró lépésekben.

Én is voltam hasonló helyzetben.Nem volt munkám, se pénzem.Teljesen kilátástalan volt az életem.Csak feküdtem, sírtam, nem ettem, stb.

Elkezdtem munkát keresni, de nem találtam.Kitaláltam, bemegyek helyekre, és megkérdezem, van-e munkalahetőség.Odamentem, és tízszer körbejártam az épületet, nem mertem bemenni, hazamentem.Hosszú ideig ezt csináltam.

Majd nagy nehezen bementem munkaügyi központba.Beregisztráltak, és 2 hónap múlva szóltak, közcélú munka lenne.Rettentően féltem, teljesen bepánikoltam, és mint aki világát se tudja, úgy mentem el az első nap.Nagyon kedvesen fogadott mindenki, elkezdtem dolgozni, iszonyat sokat dolgoztam, mert annyira örültem a munkának, a kevés pénznek is, és rettentő jó munkatársaim voltak. A szorongásom feloldódott köztük, és jól lettem.1 év múlva mikor ez a munka megszűnt, már sokkal könnyebben tudtam új munkát keresni, önéletrajzot elküldeni.És sikerült is nemsoká.

Szóval egyszerűen ne hagyd el magad!Rázd meg magad, és lépj!