A (szexuál) pszichológusok tényleg tudnak segíteni?

Köszönöm a biztatásokat!

Úgy döntöttem, magamnak illetve persze nektek is írok egy kis jegyzetet minden alkalomról. Így nekem is jó összefoglalni, és mások is tanulhatnak belőle, akiket érdekel a téma.

Ma leginkább az eddigi életemet és jellemfejlődésemet vettük át. Szülőkkel való kapcsolat, családtagokkal való kapcsolat, kivel lakok, hogy jövök ki velük, gyerekkori dolgok stb. majd jöttek az eddigi nőkkel kapcsolatos tapasztalatok. Itt elég sok kérdést tett fel, hogy mikor mi történt és hogyan.

A végén mondott egy pár perces összegzést rólam, ami elég pontos volt. A lényege, hogy mivel későn kezdtem a szexuális életet (ami engem iszonyatosan, rettentően kicsinált lelkileg), ezért kialakult bennem egyfajta stressz a szex iránt. Hogy amikor olyan helyzetbe kerülök, amikor szexuális kapcsolatot kell létesíteni, életbe lép egyfajta védekező mechanizmus egy amolyan menekülési kényszer, ami gátolja, hogy megfelelően ellazult és relaxált állapotban legyek a szexhez. Ott van bennem egy olyan berögződés, hogy "férfiként nem vagyok elég jó" illetve hogy "rossz/érték nélküli férfi vagyok", aki nem érzi magát elégnek.

Igazából nem mondott olyat, amit eddig ne gondoltam vagy tudtam volna magamról. A késői kezdés tényleg kicsinált lelkileg, és jött sokféle lelki betegség. Önbizalomhiány, kisebbségi komplexus, depresszió, szorongás, frusztráció, gyűlölet. És valóban, leginkább akkor szokott működésbe lépni ez a dolog, amikor szóba jönnek az exek.

Példa: egyik barátnőmnél 25 milligramm gyógyszerrel még jól el voltam hónapokig. Miután azonban egy beszélgetés után elmondta, hogy 19 éves koráig 5 pasit fogyasztott el, kiakadtam. Egy hétig depressziós hangulatban voltam, már öngyilkos gondolataim is akadtak. Azon az alkalmon az 50 milligramm sem segített. Innom kellett rá pár töményet, cigiznem, és még bevenni 25 milligrammot, hogy tudjak szexelni, valamint magamban ri...cként kellett gondolnom rá, hogy menjen a munka.

Bár a hangulatom helyreállt, de onnantól kezdve 75 milligrammra lett szükségem.

A szexuálpszichológus szerint a terápia lényege, hogy megtaláljuk azt a pontot (vagy pontokat), ami miatt kialakult bennem ez a "rossz férfi vagyok" berögződés. Szerinte, ha rájövök, hogy hol alakult ez ki, észreveszem és tudatosan értelmezem a dolgokat, onnantól a felismerés hatására már feloldódik ez a berögződés. Igazából, onnantól ha akarnám sem jönne elő szerinte, mert olyan, mint amikor egy autós látja, hogy akadály van az a úton.

Szexben azonban már vannak sikerélményeim valamennyire. Korábban merevedésre sem lettem volna képes. Az utóbbi időben azonban eljutottam már egyszer oda, hogy befejezés nélkül, de képes legyek aktusra, illetve kétszer volt olyan, hogy bár rövid aktus lett, de sikerült mégiscsak végrehajtani. Nyilván ebben a szexuálpszichológusnak nem sok köze volt (egy sikeres alkalom még a kezelések előtt volt), de azért számomra mindenképpen örömteli eredmény. Talán már jó úton járok végre a lelki gyógyulás felé, amin a terápia is segít remélhetőleg. Remélem eljutok oda, hogy végig tudok csinálni rendesen, szorongás nélkül egy - vagy akár több - aktust is.

3. alkalom:

Ennek most túl sok hasznát nem láttam. Továbbra is jöttek a személyiségfeltáró kérdések, gyerekkorról, családról stb. Kicsit olyan érzésem van, mintha a szakember nem tudná velem mit kezdeni. A közepétől az ülésnek 3 lehetséges irányt ajánlott.

- Kognitív terápia: amely során a gondolkodás átalakítása a cél kérdéssor segítségével, ez számomra is heti 3-4 óra "házifeladat", amivel folyamatosan átalakítjuk a régi berögződéseimet.

- Analitikus terápia, amely során beszélgetünk rólam és a világgal kialakított egyes kapcsolataimról. Cél, hogy felfedezzem azt a pontot, ahol a rossz érzések gyökereznek, ezáltal pedig azok elvesztik hatásukat.

- Klinikai hipnózis, amellyel más tudatállapotban tartunk tényfeltárást.

Én a harmadikat választottam. Az első nem hiszem, hogy az én esetemben eredményes lenne, a másodikat sem hiszem, hogy valaha is segítene (Amúgy sem akarok évekig ide járni).

A tarifa pedig márciustól nem 8, hanem 9 ezer lett...

4. alkalom

Durva volt. Nagyon durva.

Meghatároztuk tehát a terápiás célkitűzést. A végső cél, hogy szexuálisan rendben legyek tehát, ne kelljen gyógyszer. Be tudjam fogadni teljesen a szexuális ingereket, ne legyenek blokkok, amik ezt meggátolják. Ne legyen bennem szorongás, ne érezzem azt, hogy nem tudom fenntartani az erekciómat, és persze jöjjön létre.

Ehhez vezető út többek között, hogy legyen elegendő szexuális önbizalmam. Fel kell dolgoznom a saját múltamat, és ne foglalkozzak a nők múltjával, ne befolyásolja a szexuális ingerbefogadásomat, hogy előttem hány partnere volt.

Terápiás módszerként a klinikai hipnózist választottam. Egyrészt, mert eddig éberen semmilyen módon nem tudtam feloldani a rossz érzéseimet, másrészt pedig, mert ettől féltem.

A hipnózis időtartama nagyjából 35-40 perc körül lehetett. Olyan egyszerűen indult. El kellett jutnom magamban mélyebb tudatállapotban. Egyszerű utasítások és mondatok, háttérben nyugtatózene. A hipnózis alatt, főként az elején, azt sem tudtam, hogy igazából jól csinálom-e, jó nyomon járok-e. Még csak abban sem voltam biztos, hogy mennyire vagyok hipnotizálva, és mennyire vagyok ébren.

A gyakorlatban egy virágot kellett elképzelnem, és ehhez kapcsolódó vizualizációs gyakorlatok voltak. Olyan egyszerűnek hangzik.

HÁROMSZOR törtek elő a könnyeim.

Van bennem valami olyan tudat alatt fel nem dolgozott esemény, eseménysorozat, vagy érzés, amelyet gyerekként elnyomtam talán, és most így nyilvánul meg bennem.

Utána bár fáradtan és szomorúan éreztem magam, mégis jól esett ez a dolog. Kíváncsi vagyok, mit találunk még odalent - bár bevallom, félek is tőle.

A hipnózist 10-es skálán úgy 6-7 erősségben tudtam átélni.

5. alkalom

Az előző napokban már voltak sikerélményeim. Nem mondom, hogy ez a pszichológusnak köszönhető (hanem magamnak), de elképzelhetőnek tartom, hogy a múltkori hipnózis segített feloldani vagy legalábbis meggyengíteni egy olyan gátat, ami eddig akadályozott.

Az egyik, amikor a gyógyszer beszedése után kb. 15-20 perccel már jól voltam (hivatalosan 1 óra kell a hatáshoz). Az elején volt bennem görcsösség és szorongás (azon aggódtam, mikor hát már a gyógyszer, mikor leszek már üzemképes stb), de valahogy ez egy idő után elmúlt, mialatt manuálisan ingereltem a nőt, és onnantól ment minden, mint a karikacsapás.

A másik alkalommal részeg voltam, az éjszaka közepén volt. Egy keményebb, vadabb alkalom volt - és ment rendesen, nem volt semmi baj.

Ezt a mostani terápiás alkalmat azonban nem éreztem olyan hasznosnak. Egy gyerekkori élményhez kellett visszamenni a hipnózisban, amikor csak jól éreztem magam és nem aggódtam semmi miatt. A cél, hogy ezt az állapotot el tudjam érni felnőttként is az örömet okozó tevékenységek alatt. De most valahogy a hipnózis erőssége sem volt olyan (ha a múltkori 8as volt, akkor ez 5ös kb), és nem éreztem azt, hogy ez nagyon segített volna. Bár azóta még nem voltam nővel. Mindenesetre jeleztem utána, hogy inkább a feldolgozatlan, magam előtt még rejtett érzelmek feldolgozására koncentráljunk, amik akadályozhatják, hogy megfelelően működjek szexuálisan, és okozhat általános depresszív hangulatot nálam.

6. alkalom

Vegyes érzéseim vannak ezzel az alkalommal kapcsolatban. Most nem volt hipnózis, hanem a teljes ülés beszélgetésből állt. Végigvettük az eddigi életem és főként a fiatalkorom nőkkel való tapasztalatait.

Ugye nekem a fő gátló tényező, hogy későn kezdtem a szexuális életet. Ez bennem rengeteg lelki sérülést okozott. Kisebbségi komplexust, depressziót, frusztrációt, önbizalomhiányt, szorongást, gyűlöletet. Többször kerültem már érzelmileg padlóra emiatt, voltak depressziós, az életben megtört időszakjaim. Elkap egy érzelmi roham, ha előjön, hogy a nő, akivel vagyok előttem hány pasival volt, mikor kezdte stb. Azt érzem, hogy kevés vagyok.

Na a terápiás ülés végén azonban következő tézisre jutottunk:

A múlt démonai igazából nem is léteznek ilyen szempontból. Hogy ez csak ürügy, álindok. Egy pajzs, amit védekezési mechanizmus által fel tudok használni, nehogy közel kerüljek valakihez.

Hát nem tudom... Pár hónapja, amikor egy nővel szóba került a múlt, annyira kiakadtam, hogy el kellett mennem kisírnom magam, és dupla akkora adag gyógyszerre volt utána szükségem (plusz két felesre meg pár szál cigire), hogy tudjak szexelni vele. Ráadásul mondogatnom kellett magamban aktus közben, hogy ez a nő is csak egy cafka, aki ennyit ér, hogy gerincre vágjam. (Akkor nagyon durva aktus volt egyébként.) Utána hetekig nehéz volt szexuális kapcsolatot létesítenem vele, valahogy taszító érzés volt, hogy szexeljünk és még belé is élvezzek.

Szóval valahogy nem hiszem, hogy ez lenne a helyes irány. Én inkább hiszem, hogy a tényleges ok, az a kimaradt évek és elveszített ifjúság miatti gyász, trauma és lelki sérülések.

Viszont szexben már vannak sikerélményeim. Már gyógyszer nélkül végig tudok csinálni egy aktust, amit 10es skálán olyan 6osra értékelnék. Nem mondom, hogy ez a szakembernek köszönhető elsősorban. Igazából nem is tudnám megmondani, pontosan minek köszönhető. Mintha az elmúlt hónapokban elindult volna egy folyamat, ami javulást hozott. (Már a szakember előtt is ment egy-egy gyengébb aktus, bár azokat 10-ből kb 2 pontra értékelném.

Na majd jövőhéten kiderül, hogy mi a tényleges igazság. Még pár alkalmat megyek, többet már nem akarok (és nem is tudok) rászánni.