Le lehet élni egy életet lelkileg teljesen egészségesen párkapcsolat és/vagy szex nélkül?
Nem fogok itt sokat írogatni meg "hisztizni", úgysem érdekel senkit. Címszavakban annyi, hogy többszörösen hátrányos helyzetben vagyok az ellenkező nemmel, bármelyik kapcsolati formáról van is szó.
A párkapcsolat azért nem szokott működni, mert nem vet fel a pénz, nincs semmi vagyonom (családi háttér is nulla), nem akarok gyereket, mert szerintem túlnépesedés van, a nyugdíj nevű piramisjátékot pedig elítélem (ebben még soha senki nem tudott meggyőzni, de lehet próbálkozni, hiszen szeretek értelmes eszmecserét folytatni bármiről) és eléggé független típus vagyok. Maximálisan megbízható és hűséges vagyok, de ez mégsem nyilvánvaló, hiszen szeretem, ha megvan az embernek a privát szférája. Legyünk együtt, csináljunk közös programokat, amiket mindketten élvezünk, érezzük jól magunkat, de én sem lógok a másik nyakán, a másik se lógjon az én nyakamon.
A laza kapcsolat pedig azért, mert nem járok bulizni és olyan társaságba, ahol ezeknek divatja van, az öltözködésem is átlagos, nem szeretek páváskodni. Valahogy nem keltem fel az ellenkező nem figyelmét. Én pedig nem írhatom ki a homlokomra, hogy kapható vagyok ilyesmire, hiszen egyrészt gondolom a legtöbb férfi kiírhatná ugyanezt, másrészt van egy negatív társadalmi megítélése, hiszen még mindig él az a tévhit, hogy a szex kizárólag a férfi miatt van és ha egy nővel csak szexkapcsolatod van, akkor te ásd el magad, mert egy szemét dög vagy, aki kihasználja szegény lányt. A lány meg süllyedjen el szégyenében, amiért bele merészel menni egy ilyen számára megalázó kapcsolatba. Hiszen ő nem élvezheti a szexet csak úgy simán, hiszen nő, nekik ezt nem illik.
És bár nem sűrűn érdekelnek a társadalmi elvárások és korlátolt emberek ítélkezései, azért olyan környezetben, amit nem tud kikerülni az ember (munkahely, ilyesmi) frusztráló tud lenni minden nap az állandó szemforgatások, célozgatások és megjegyzések mellett produktívnak is lenni.
Emiatt érthető, hogy mindkét fél igyekszik bizalmasan kezelni az ilyen viszonyt.
És már így is túl sokat írtam...
Úgyhogy a kérdésemmel kapcsolatban annyi kiegészítés, hogy sok mindent lehet erről hallani, tanulmányokat olvasni, hogy például az egyházi emberek is ezért kattannak be egy idő után, mert elnyomják a szexualitásukat.
A "próbálj meg másra fókuszálni, vezesd le sporttal" is elég vitatott, hiszen nekem például alapból magas a libidóm, ha még sportolok, még magasabb, azzal nem levezetem, csak az aktív tevékenység idejére elterelem róla a figyelmemet.
válasza:Kérdező, szerintem nem lehet. Az ilyen ember szerintem évtizedek elteltével vagy teljesen örömtelen, depressziós lesz, vagy pedig elviselhetetlen, mert a környezetén vezeti le az elkeseredettségét a boldogtalansága miatt.
8 évig dolgoztam együtt egy ilyen emberrel, nekem, ez a tapasztalatom. Kiállhatatlan, és, szerintem ehhez nagyban hozzájárul, hogy se kutyája, se macskája.
Amúgy lehet ám, hogy azért nem működött még neked a párkapcsolat, mert egészen egyszerűen eddig nem a magadhoz illő társat találtad meg. De ez persze nem rám tartozik.
Anyósom is 8 éve egyedül van, se pár, se szex, és teljesen meg van bolondulva. Vagy búskomor, vagy a családjával cirkuszol.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem érdemes leélni így egy életet.
Nagyvárosban (ha ott laksz) van esélyed szétválasztani a munkahelyi és magánéletet, nagyvárosban az ingergazdagabb környezet miatt nem foglalkoznak annyit egymással az emberek...
Én is nagyon-nagyon megbántam, hogy egész eddigi életemben képmutató erkölcs-csőszt játszottam önmagamnak és amikor egyetlenegyszer alkalom kínálkozott ilyenre, nem mentem bele...
Nagyon lélekromboló azzal is foglalkozni: "majd mit mondanak mások", a legtöbb ember bármi miatt imádja megszólni a másikat, hogy önmaga sajátmagának bizonyítson valamit, a segítőszándék persze már nem ekkora...
válasza:Az a tapasztalatom hogy akár egy életet le lehet szingliként élni. Persze idővel előtör az emberből az a változtatási vágy, hogy megszüntesse azokat a tényezőket ami miatt szingli. Én az egész modern rabszolgaságot röhögöm ki, de nagyon. Tehát nem csak a nyugdíj nevű piramisjátékot.
Húsz évesen még a lábam között hordtam az eszem, ezért az önellátó szülői házból és boldog szabad életből városi panelba költöztem modern rabszolgának. Vagyis tettem róla hogy szingli lehessek.
Sokan azt gondolják hogy kell egy diploma, egy lakás, kocsi, meg bankszámla és jöhet a párkapcsolat és a gyerek. Hogy jöhetne? Ha ezek megvannak akkor többé nem élősködik rajta az állam vagy a közmű cégek vagy a munkaadója? Én is így gondoltam régen hogy csak a felsorolt dolgok kellenek. Hát nem, hanem minimum a trópusokra költözés ahol fűteni sem kell és az élelmet is könnyű megtermelni. Nekem az tetszett amikor ott jártam, ott mindenki mosolygott. De itt Európában min mosolyogjanak? Azon hogy milyen jó rabságban leélni az életüket?
Érdemes elgondolkozni azon is, hogy például az a bizonyos kisebbség legtöbbször nem is dolgozik, mégis több gyereke van mint mondjuk egy sikeres ügyvédnőnek. Miért? Hát mert az ügyvéd a hivatásával kötött házasságot, vele él nemi életet. Míg a trópusokon vagy az említett kisebbség valódi szabad életet élnek. úgyhogy nincs mindenben igaza a társadalomnak, a többségnek ha azt mondják hogy tanulj hogy jó rabszolga lehess. Mert van a mondás hogy iszik vagy vezet, ahhoz hasonlóan lehetne mondani azt is hogy rabszolga lesz vagy boldog családos ember. A kettő együtt nem működik, ahogy te is tapasztaltad.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!