Mit lehet ezzel kezdeni? Fáradt vagyok. Olyan fáradt, hogy csak aludni szeretnék, semmi mást.

Nem tudom, hogy nekem szóltál-e be hogy nem véletlenül vagyok depressziós-e, vagy sem, de mindegy is. Üldögélj akkor csak a magad problémáin, visszataszítónak tartom azonban, hogy más problémáját degradálod. Már ne is haragudj, de kinek képzeled magad? Nem szerda délután jó kedvemben lettem depressziós, de ha már ennyire a traumákkal kérkedésre mennénk, akkor közlöm, hogy nekem is bőven szép számmal kijutottak, és nem, képzeld, nem az, hogy randi előtt letört a körmöm. A terápián sem kényszeresen ismételgettetik veled a tegnapi vacsorád hozzávalóit, de ezt is említettem, csak nem akarod meghallani, mert te aztán mindent jobban tudsz. De amúgy leírtam, hogy az antidepresszáns vagy a terápia önmagában nem biztos, hogy elég, de nyilván ez is elkerülte a figyelmedet a múltbeli traumák miatt. Bár ebből is csak azt fogod felfogni, ami kényelmes, vagy beleköthetsz.

Nyilván magamat diagnosztizáltam depresszióval, és nyilván nincsen róla semmi fogalmam... Kettőnk közül egyértelműen inkább neked nincsen fogalmad a depresszióról, de ezt úgyse fogod belátni. Soha nem mondtam, hogy akárcsak érintőlegesen megnevezd egyetlen okát a szomorúságodnak, traumákat emlegettél, hogy neked az jaj így meg úgy van - van másnak is, lehet, hogy ez hihetetlen. A korábbi válaszokban végigmentek az emberek mindenen kb, ami a depresszión túl a fáradtságot okozhatja, de te kikérted magadnak, hogy mi az hogy vérvételt, kivizsgálást mernek emlegetni, hiszen hát te már azon voltál, és mennyire kifárasztott téged (amit az eredeti kérdésben nem említettél, tehát ha már ennyire szeretsz azon lovagolni hogy jaj idegenek, akkor 1. miért tőlük kérsz tanácsot? 2. tájékoztasd őket a dolgokról, vagy ne sértődj meg mindenen, tudod, ahogy egy értelmes felnőtt ember cselekedne, aminek magadat állítod be). Az orvos, aki a szemét idegenekkel ellentétben elvileg tisztában van az állapotoddal, antidepresszánst írt fel, gyaníthatóan mert orvosilag ezt tartotta megfelelő megoldásnak, de nem vagy hajlandó rá, oké. De akkor ne várd, hogy jobban legyél, pláne ne rágalmazz valamit, ami rengeteg embernek segített (akikben volt annyi, hogy ne utasítsák el a segítséget), ahhoz meg pláne nincs jogod, hogy támadóan minősíts bárki mást, aki az általad egy nyilvános fórumon feltett kérdésre, az általad elcsepegtetett információmorzsák alapján próbált tanácsot adni. Ha nem akarod hallani a választ, ne tegyél fel kérdést. Ha a pszichológus majdnem elsírta magát a történeted hallatán, akkor nem jó szakember - mielőtt nekem esel, hogy milyen szörnyen elbagatellizálom ezzel a problémád (mint ahogy egyébként te kisujjból megtetted mások problémájával) ez nem a téged ért trauma nagyságát minősíti, hanem magát a szakembert, akinek elvileg tudnia kéne kezelni a rosszabb helyzeteket is (mert mindig van rosszabb, a sürgősségis orvos sem szaladhat ki sírva a műtőből, hogy ő nem bírja ellátni az autóbalesetben súlyosan sérült, frissen elárvult kisbabát, mert ez neki túl sok), ha pedig nem tudja kezelni, mert az ő tudása és képességei az ilyen jellegű problémák kezeléséhez nem elegek, arról kellő profizmussal kellett volna tájékoztatnia, és olyan szakembert ajánlania, akinek esetleg ez a szakterülete. Vannak szomorúbb, és vannak vidámabb sorsok, de a szomorúbb sors nem jogosít fel arra, hogy valaki szemétként viselkedjen. Segítséget akartál kérni, megkaptad, sokszorosan, de neked nem jó - ezen a ponton már nem lehet mit csinálni. Nincsen csodavitamin, nincsen az a 10 órás alvás, ami segíteni fog, csak az, ha szembenézel a problémáiddal és a múltaddal.