Szociális fóbiával hogyan lehetséges együtt élni?

Fél évet jártam pszichológushoz, szociális fóbiát állapított meg.

Gyógyszert nem szedek, nem is fogok.

Szüleim ha bár szociálisan érzékenyek, nem értékelik a probémám megfelelően/vagy nem érdekli őket.

2 egyetemet is elkezdtem, képtelen voltam befejezni az első félévet is, kb 2 hétnél tovább nem bírtam a közeg szorítását.

Fogalmam sincs hogyan lesz diplomám ha lesz valaha és hogy fogok tudni egyáltalán dolgozni.

Nem érzem folytathatónak az életem, de évek óta nem tudtam változtatni.

Akinek ilyen problémája van, hogy él együtt vele?

Le lehet ezt küzdeni?

Vagy együtt lehet valahogy élni ezzel?

Én élni sem nagyon akarok már mert nem látom, hogy tudnám így önellátóan működtetni az életem bármikor is.

/19/