Érdemes így egyáltalán pszichiáterhez menni?

Egyelek meg, hol látod a nagy egómat? Leírtam a tényeket. Egyébként lehetne mire egómnak lenni, mert öröklött betegségem van, míg anyám 30 év gyógyszeres kezelés után az összes tünetet produkálja (+ brutálisan xanaxfüggő lett), addig én lényegében, míg nem állok folyamatos stressz alatt, tünetmentes vagyok teljesen. Pedig hála a nevelési módszereinek, nekem háromszor annyi gondom van. Ezért kellene némi plusz löket, hogy akkor is így maradjak, ha elmegyek dolgozni, mert akármit próbálok, valami stressz mindig kihozza belőlem a tüneteimet a munkahelyen.

Tündérhegyre menjen, akinek három anyja van. Akkor már inkább lemondok róla, hogy hasznos tagja legyek a társadalomnak és élek tovább boldogan :)

Egyébiránt, ha megolhatatlan mentális/lelki gondjaid vannak - amit kiérzek soraidból, bár lehet nincs így látatlanban igazam -, talán kérhetsz tanácsot a rugdolódás helyett, előrébb leszel.

3-as, köszönöm válaszod!

Tb-s doki? Akkor talán van némi remény :) Lehet teszek egy próbát vele, bár tényleg parázok egy kicsit, hogy ront a helyzeten. Mostanra visszahoztam az önértékelésemet - bocsánat, EGÓMAT - a normálisba, nem vagyok benne biztos, hogy teljesen jót tesz, ha faggatnak olyan dolgokról, amiket már megoldottam, elrendeztem egyszer, vagy emlékeztetnek, hogy mennyire rosszul kellene éreznem magam. Egy csokor olyan dolog szerepel a papírjaimon, amit látni se szeretnék leírva, nemhogy beszélni róla. Kontraproduktívnak érzem. Közben viszont elértem egy olyan határt, ahonnan úgy érzem, segítség nélkül nem tudok tovább lépni... nehéz ügy ez.

Sajnálom, a borderline is elég húzós dolog, remélem jól haladtok a terápiával.

Amúgy előzőhöz még, ha ez így jobba tetszik, a Thalassa-házba volt beutalóm, köszönöm, nem éltem vele. Nem is fogok. Biztos, hogy nem itt tartanék, ahol.

Nos, fején találtad a szöget: valami nincs rendben. Talán, hogy mentális beteg vagyok? :D

Ha ennyire tudni szeretnétek már, bár direkt nem terheltelek titeket még ezzel is, hogy ne legyek az egoista meg a nárcisztikus mellett még kamus, vagy dicsekvő, vagy tudom is én, mit szoktatok ti még itt összekölteni...

A leleteimen ez áll: bipoláris zavar, agórafóbia, szociális fóbia, pánikbetegség, üldözési mánia, személyiségzavar (hogy melyik, gőzöm nincs már, nem borderline az biztos). Stressz hatására pszichoszomatikus tünetek pluszban, bár azt már nem boncolgattuk különösebben.

Sokáig képben sem voltam vele, hogy probléma van velem, csak az életem hullott szét, ahogy egyesével jöttek ezek a szarok az alap bipoláris zavarra (valahol 14 éves korom környékén lephetett meg, sosem vittek orvoshoz). Lassanként eljutottam odáig, hogy attól pánikrohamot kaptam, ha ablakot mertem nyitni, a küszöböt egy mm-t sem bírtam átlépni, még társaságban is ritkán, akkor is halálomon voltam. Elhanyagoltam magam, a környezetem egy disznóól volt,ha nem hoztak volna kaját a családtagok, minden bizonnyal éhen halok, mert még futárt sem bírtam fogadni. Rettegtem mindenféle kinti zajtól, a postástól, a szomszédoktól, sorolhatnám napestig. Depressziós voltam, fáradt, beteg. Zöldség voltam. Már beszélni se nagyon voltam hajlandó. Ekkor vittek magán pszichiáterhez, akinél elvoltam egy pár alkamat, kipróbált rajtam egy pár gyógyszert és amikor be akart dugni a Thalassa-házba, könnyes búcsút vettünk egymástól. Onnantól, hogy tudtam, mi a bajom, elkezdtem dolgozni magamon. Persze sok évbe telt, rengeteg visszacsúszással, de mára összekapartam magam, igényes vagyok, a háztartás csillog, főzök minden nap és ma pl. egy laza 4 órás shoppingolásról jöttem haza. Kivételesen egy pánikrohamot sem kaptam közben. Sőt, még beszélgettem is a pénztárosokkal. Vért izzadtam, hogy eljussak ideáig és még csak egy éve, hogy visszajött nagyjából az önbecsülésem is. A 20 perces beszélgetés alatt, nekem el kell mondanom az összes szart ami történt velem, az összes szart amit csináltam - és valószínűleg bizonygatni, miután már nincsenek meg a leleteim, valamelyik felvilágosult pillanatomban megszabadultam tőlük örömömben -, hogy milyen állat módjára éltem, mindezt úgy, hogy bár szakavatott szemek lehet többet látnak, de átlag ember nem vesz rajtam észre semmit. Lehet el sem hinné az orvos, hogy tényleg ezek a problémáim. És valóban. Addig vagyok jól, amíg a kis biztonságos buborékomban lehetek. Lépésről-lépésre bővítgetem, a társasházi folyosóról a sarki boltig, majd a parkig és így tovább. Az orvos sosem volt és valószínűleg nem is lesz ennek a része. Ha stresszelek, akkor rövid távon előtör belőlem minden. Ezért is nem tudok dolgozni. Szóval az orvos által kiváltott folyamatos "muszájmenni" (megint csak egy halálos trigger) stressz, az, hogy beszélnem kell róla, hogy milyen alja mocskos életet éltem - lehet egy anoním fórumon nem nehéz kiteregetni, de valakinek a szemébe mondani erősen lélekromboló -, az, hogy esetlegesen akkor is ki kell mennem az utcára ha szar napom van és nem érzem úgy magam, kérlek alássan, nekem nagy szám. Emellett szerintem bőven van okom félni tőle, hogy kontraproduktív lesz. Az egyetlen dolog, tényleg az egyetlen, amin még nem jutottam túl, hogy ne csússzak vissza stressz hatására. Nem biztos, hogy ez újabb stresszfaktorral menni fog. Csak csendben imádkozom, hogy ha már felmásztam a gödör tetejéig magamtól, húzzon már ki a pcsába valaki. Az isten, a patás ördög, vagy a karma, vagy akármi, akármi aminek módjában áll.

"Ha minden bajod van vele, úgyse hiszel az ilyenekben, nem is vagy rá kíváncsi, meg az orvosokat us utálod, blablabla, akkor ne menj."

Minden bajom van vele, igen. Ez tény. Különben nem kellene a segítsége :D Az orvosokat utálom. Ez is tény. Nem tettek semmit ellenem, csak nem abban a közegben dolgoznak, ahová én gond nélkül el tudok jutni, plsuz olyan dolgokban vájkálnak, amikről nem akarok beszélni. Egyébként köszönöm, döntöttem, nem fogok menni. Így jobban belegondolva, amíg nem fogja meg a kezem és jön el velem minden nap dolgozni, nem leszek kisegítve. Talán pár év múlva már megerősödöm kellőképpen ahhoz is.

Pszichológust én még nem láttam tb-s rendelésen, csak pszichiátert, de sajnos a fentiek valószínűleg talán még hatványozottabban is vonatkoznának rá.

AMúgy köszi a válaszokat, én részemről lezártam a kérdést, de alant még nyugodtan lehet szidni :D