Gyogykúrara megyek egyedul. Félek, mert mindig, mindenhol a magány nyomaszt. Hogy lehet ebból kijonni?

Jól tetted, hogy mész gyógykúrára és ráadásul egyedül. Ott lehet ismerkedni sorstársakkal.

Közösségbe kell menned.

Az antidepresszáns egy gyilkológép, nem old meg semmit.

Nem tudom, milyen gyógykúrára mész, de az biztos, hogy ott nem leszel egyedül. Lehet ismerkedni, beszélgetni a többiekkel.

Egyébként megértelek, én 52 éves vagyok és senkim nincs, se család, sem rokonok, már a barátok is eltűntek (sokszor az én hibámból). Visszatérő depresszióval és egyebekkel küzdök, gyógyszereken élek, elvesztettem a munkám és testileg-lelkileg-anyagilag tönkrementem. Ide jutottam idősebb koromra...

Nekem már az is jót tett, amikor kórházban töltöttem egy-két hetet, mert ott mindig akadtak olyan betegtársak, akikkel lehetett beszélgetni, akár fiatalokkal, akár kimondottan öregekkel. Éreztem már úgy, hogy ha nem lenne egy cicám, hazajönnöm sem lenne miért...

Én a fél vagyonomat elvesztettem, most újra költöznöm kell, de olyan kevés pénzem maradt, hogy abból Budapesten már nem kapok élhető lakást.

Hévízfürdő nagyon jó hely, biztosan jót fog tenni!

Milyen szerencsés vagy! Hévízre mehetsz. Gondolj mindig az élet pozitív oldalára. Például nekem erre nincs pénzem és nincs senkim, se családom, se párom.

Na?