Rettegek a haláltól. Pánikrohamot tudok kapni amikor belegondolok, hogy a férjem egyszer megfog halni. Mi lesz velünk a halál után? Ti hogy tudtok "megbékélni" a kérdéssel?

Úgy gondolom talán meg kéne próbálnod elfogadni, hogy egyszer mindenki meghal, ez elkerülhetetlen, de még messze van. Élned kell az életed boldogan, mert erről szól, hogy kiteljesedhess és azt a sok időt, amit a szeretteiddel töltesz értékesen használd fel :)

Én is ettől rettegek..

Ha nem rettegsz akkor is meg fog halni, tehát felesleges.

Második hozzászoló vagyok. Ez nem ilyen egyszerű.. a mindenem a kisfiam, a férjem, a családom.. nem tudom elfogadni, hogy az élet egyszer véget ér, mert boldog vagyok velük.. csak ez a rettegés ne lenne, az elveszítéstől való félelem. Remélem az idő előre haladásával megbékélek és el fogom fogadni a mulandóságot. De jelenleg nem megy.. hiába magyarázom magamnak, amiket fent is írtok..

Előbb-utóbb mind meghalunk. Fájdalmas, de ez van. Ha most rettegsz folyamatosan, az semmire nem jó.

Tudom, hogy semmire nem jó.. tényleg nincs semmi értelme, de ez egy belső érzés, félelem, ami ellen nem tudok tenni.. vagyis próbálok nem figyelni erre az érzésre, figyelmet elterelni, megélni a boldog pillanatokat..de valahol minden másodpercben ott van a háttérben a mulandóságtól való félelem.

Lehet ajánlatos lenne felkeresned egy pszichológust, hátha ő segítene feltárni és leküzdeni a problémát.

Előző vagyok (2-es kommentelő) én ugyanígy vagyok, mint te. Megoldást még nem találtam. Lett egy gyerekem, még jobban ilyen lettem és nagyon féltem őt. Nem folytom meg, mert ésszel felfogom, hogy nem normális a mulandóságtól rettegni, szóval ez nincs kihatással a családra, csak belül érzek szomorúságot a mulandóság miatt, és ez miatt olyan büntetésnek fogom fel az életet. A bűntetés alatt azt értem minden bizonytalan..és véget ér egyszer. Nem is értem mi értelme. (Jó blabla mert szeretni jó, szeretve lenni jó, meg sok szép dolog van a világban, de akkor is a vége mindent felülír..)