Soha többé nem tudok már örülni semminek?

Az utóbbi időben már minden fakóvá vált. Nem érdekel semmi, nem dob fel semmi. Az emberek se érdekelnek, unom a haverom sztorijait, szereznék új barátokat, de tudom, hogy úgy is unnám őket, nem lenne türelmem hozzájuk. A csajokból is kiábrándultam, az utcán se keltik fel az érdeklődésem, isten ments, hogy beszélgetésbe kezdjünk, mert csak menekülnék a helyzetből. A libidóm is a béka segge alatt van, volt 2 barátnőm, de egyiknél se jött össze a szex, mert nem állt fel közben, de pornóra még megy. Mondjuk egyikőjükbe se voltam szerelmes, mindkettőre ráuntam és inkább volt már csak nyűg.

Voltam állami pszichológusnál, de azt mondta, hogy a problémáim nem olyan durvák, hogy ott kezeljenek, inkább önismereti fejlesztést ajánlott, amiről nem hiszem, hogy segítene abban, hogy ne lássam ennyire szürkében a dolgokat és újra tudjak szeretni dolgokat, embereket.

Rávenni se tudom magam semmire, csak tengődök. Hobbim sincs. Sokat filózok, hogy ki kéne nyírnom magam, de nincs annyi elszántságom, ezért marad a szenvedés.

Mi lehetne a megoldás? Hogy ne unjak mindent?