Hogy mondjak le az édességről?

Sajnos az otthoni lelki visszaéléssel nem tudok segíteni, csak annyit, hogy ha majd 18 leszel, akkor próbálj meg eltávolodni az ilyen helyzetektől. De tudom, hogy az jelenleg semmit nem tesz neked.

1. A cukor mint olyan addiktív anyag. Igen, lehetnek elvonási tüneteid. Szédelgés, fejfájás, akár hányinger is, főleg ha amúgy eddig nagyon sokat fogyasztottál. Ha ezt szeretnéd elkerülni, akkor próbálkozhatsz lassú otthagyással, ha képes vagy rá. Mindenkinek más működik. Valakinek az a jobb, ha rögtön ott hagy mindent, másoknak meg az, ha egyre kevesebbet fogyasztanak. Mérd le, hogy mennyit szoktál enni, és mondjuk egy hétig próbálj kb -10%ot fogyasztani, majd következő héten -20% stb.

2. A sok cukor fogyasztásának lelki oka is lehet. Az édességek rövid távú elégedettség érzést okozhatnak, amivel olyan hormonok termelődnek, amik fájdalomcsillapítók is egyben. Fájdalom nem csak testileg, de mentálisan és lelkileg is lehet. Esélyes, hogy ha olyan rossz a dolog otthon, mint ahogy a kommentedben kifejtetted, akkor saját magadat "medikálod" cukorral.

"és szégyelltem, hogy egészségesen eszem."

Ez most komoly? Egyáltalán nem ciki egészségesen enni. Inkább a szüleid nézessék meg magukat, ha ezért kinevetnek! Nem szép dolog ilyeneket mondani egy fiatalnak, mikor nyilván az idősebbekre akar hallgatni (ez velem is volt így). Remélem okosabb vagy náluk:) Nyugodtan tornázz vagy egyél egészségesen!

Az előző válaszokban sok jót írtak.

Nekem az segített, hogy egy időre teljesen leálltam a (hozzáadott) cukor fogyasztásával és a többi finomított szénhidrátot is kerültem, viszont gyümölcsöket ettem, aszaltat is. Az édes tejcsokit magas kakaótartalmú étcsokival helyettesítettem, ebből 1 kocka is elég nekem, és egészen megszerettem.

Beszólásokat, vicces-gúnyos megjegyzéseket én is kaptam az első időkben. Szerencsére sosem vettem ezeket túl komolyan, mert tudom, mit miért csinálok. Sokat olvastam az egészséges táplálkozásról, így meg is tudom indokolni az értetlenkedőknek. Pár hónap alatt rengeteget javult az egészségem, és a felesleg is lement rólam. Azóta azok, akik régóta ismernek nem nevetnek rajtam, inkább tanácsot kérnek...

Anyukám (akivel nagyon jó a kapcsolatom) eleinte aggódott értem, pedig nem szélsőséges a diétám, egészséges vagyok és a súlyom is normális. Sokat beszélgettem vele, és mostanra ő is megnyugodott.

A szülőknek sokszor van oka aggódni a fiatalok eszement fogyókúrái, diétái, alacsony testsúlya miatt (ld. anorexiások), így az sem kizárt, hogy a te családod is emiatt gúnyolódik veled. Beszélgess te is velük őszintén (mi a célod és hogyan akarod elérni), ahelyett, hogy dugdosod a kajáidat. Hallgasd meg az érveiket (ha vannak) és gondolkodj el rajtuk. Abból nem lehet baj, ha zabkását, magvakat, zöldségeket IS eszel, turmixokat iszol, de fehérjét lehet, hogy az otthoni ételekből is be tudnál vinni eleget. Érdemes azért számolni, hány grammot viszel be naponta, és szükség esetén kipótolhatod fehérjeporral.

Ha gyakran leesik a vércukrod, az lehet IR miatt, nekem is ez volt a bajom fiatal korom óta. Tudatos táplálkozással, jó étrenddel, egy kis mozgással ez megszüntethető. De arra is figyelj, hogy elég kalóriát vigyél be, mindenféle vitaminhoz, tápanyaghoz hozzájuss, változatosan táplálkozz. Nehogy koplalás legyen a dologból, mert annak sok káros hatása lehet. Ha már most is vékony vagy, különösképpen figyelj erre, ne fogyj tovább.

Én is szülő vagyok, ha a gyerekem tiniként hirtelen nem enné meg a főztömet és drasztikus, egyoldalú diétába kezdene, vagy nagyon lefogyna, én sem tudnám szó nélkül nézni.